Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
339 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE külföldi történelmi társulat mintájára — kapuit, s a történelem iránt érdeklődő tábort nemcsak a Társulaton kívül passzív hallgatóságnak és olvasónak, hanem a Társulaton belüli tevékenység potenciálisan aktív résztvevőinek is tekintse. Egy ilyen — az utóbbi megoldást sugalmazó — döntés tovább módosítaná a Társulat összetételét, jellegét, s következményei a következő 3 éves pariódusban teljességükben talán még nem is lennének átláthatóak s megoldhatóak. Ha ebben a kérdésben negatív álláspontra helyezkedünk is, abban semmiképpen nem szabad ingadoznunk, hogy a Társulat valamennyi történész diplomával rendelkező vagy bármilyen helyen, módon és fokon történelemmel foglalkozó szakember legáltalánosabb összefogó szerve, s mint ilyen erkölcsi kötelessége hatását ezen a közegen belül ós a szakembereken keresztül érvényesíteni a történelemtudomány sajátos lehetőségeivel a nemzeti méretű köztudatformálásban. Ezért fontos a Társulat számára önállóságának megtartása, s különböző módokon való együttműködése azokkal a szervekkel, amelyekkel hatóterülete találkozik, s hatása az együttműködés következtében megsokszorozódik. A saját rendezvényeket és a közös rendezvényeket nem elsősorban az önállóság kérdéseként, hanem elsősorban a hatás, hatékonyság vonatkozásában kell vizsgálni. Anélkül, hogy a rendezvényprogramunk kapcsán felmerülő valamennyi kérdést tudtuk volna érinteni, s a felvetett kérdések minden vonatkozását felsorolva kész megoldásokat akartunk volna nyújtani, csupán a jelzések igényével zárjuk a rendezvényprogram teljesítéséről szóló beszámolónkat, s térünk át a társulati tevékenység másik, a publicitás és a közhatás szempontjából igen lényeges területre, a kiadói tevékenységre. 2. A kiadói tevékenység a) Az 1972. évi közgyűlés után új kiadványügyi titkár, Bassa Endre látott munkához. Még ugyanez évben az igazgatóválasztmány által kiküldött, Spira György vezetésével létrehozott kiadványbizottság volt hivatva elősegíteni a társulati kiadványmunka fellendítését. A kiadványügyi munkában számolni kellett és a jövőben még inkább számolni kell az utóbbi két évtizedben kialakult sajátosságokkal, és ennek megfelelően kívánatos irányítani ezt a munkát. Melyek ezek a sajátosságok? 1. Hazánkban kialakult és megszilárdult a történészintézmények (kutatóintézet, levéltár, múzeum, történeti és tudományos szocializmus tanszékek) hálózata, melyekben egyének és kutatócsoportok (teamek) folytatnak publikációkban is kiérlelődő, hivatás szerű, történeti kutató ill. oktató munkát. 2. Különösen a 60-as években terebélyesedett ki, de a 70-es években sem esett viszaza, legfeljebb stagnált a történeti tárgyú kiadói tevékenység. Az Akadémiai, a Gondolat, a Kossuth, a Zrínyi Kiadó rendszeresen ad ki tudományos és ismeretterjesztő munkákat. A szélesedő tanulmány-, esszé- és visszaemlékezés-irodalom számos gyöngyszemét bocsátották közre az irodalmi kiadók (Magvető, Szépirodalmi, Európa). Tankönyveket, tankönyvi segédleteket, módszertani kiadványokat ad ki a Tankönyvkiadó. 3. Az utóbbi másfél évtizedben a tömegkommunikáció csatornáin át is áramlik a történeti ismeretterjesztés. Számos sikeres rádió- és tv-sorozat, a sajtóban nem egy izgalmas történelmi riport-sorozat szolgálta akorszerű tudás és szemléletgyarapítást, formálást. 4. A fenti kedvező jelenségek mellett a kialakult objektív helyzethez az is hozzátartozik, hogy mind a kutatásban, mind pedig különösen a publikálásban sok az esetlegesség, az egyoldalúság, amit az egész propagandatevékenység évfordulóeentrikussága is táplál. Ilyen feltételek mellett fontos állást foglalni a társulati-kiadói tevékenység jellegének kérdésében. Kimondva-kimondatlanul két álláspont figyelhető meg társulati körökben:
