Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

331 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE egyes részein serény tevékenységet folytatunk, másutt fehér foltok maradtak. A fiatalság bevonása terén az elmúlt három év alatt nem értünk el számottevő eredményt, a fehér foltok feltérképezése is csak egyes esetekben sikerült. A fehér foltok ellenére a taglétszám nagy méretű emelkedése s a tagság összetételének sokrétűvé válása arra mutat, hogy messze van már az az idő, amikor a Társulatnak a helyét kellett keresnie a magyar közéletben, s voltak, akik létének szükségességét kérdőjelezték meg a tudományszervezés új körülményei között. A társulati munka iránti érdeklődés az utóbbi 3 évben nem csökkent, hanem határozottan növekedett, rendezvényeink jó részén nemcsak tagjaink, hanem az érdeklődők széles körei is részt vettek. Már ezért is helyesnek bizonyult az 1972-es közgyűlésen meghirdetett, a történelmi közműveltség formálására törekvő program, amely eleve feltételezte a történészek minden rétegének összefogását, oly módon, hogy eközben a legszélesebb érdeklődésre számot tartó, s a köztudatformálás szempontjából legnagyobb jelentőségű kérdésekkel foglalkozzunk. Bekerülni az ország közéletének vérkeringésébe, olyan történelmi-történész közügyek napirendre tűzésével, amelyek nem tartoznak egy-egy tudományos intézet, felsőoktatási intézmény, a múzeumi, levéltári-könyvtári stb. hálózat egyedüli kompetenciájába, a vele foglalkozás azonban a történészek ügye, s egyben közérdek. A kérdés az volt, sikerül-e ilyen irányba fordítani a Társulatot. Ha igen, akkor fontosságához kétség nem férhet az új körülmények között sem, a jelentősége pedig nem lesz kisebb, mint nagy múltú Társulatunké bármikor volt, nem kevésbé fontos helyet tölt be hazánk közéletében. Abból a szempontból kell tehát elsősorban megvizsgálnunk az elmúlt három évi tevékenységünket, mennyire voltunk képesek eleget tenni ennek az igénynek, s ki tudtuk-e alakítani a helyes arányokat a köztudatformálás szempontjából fontos egyes szektorok, a történészi alkotó tevékenység egyes területei között. Sikerült-e — a Társulat értékes és gazdag hagyományai megőrzésével —, eredményesen megkezdeni a „kifelé fordulás" folyamatát, megújítani a Társulat munkáját. Ennek a feladatnak vetettük alá a Társulat szervezetének reorganizálását, a szakosztályok vezetőségeinek újraválasztását, új vidéki csoportok létrehozását, az igazgatóválasztmány segítségének fokozását, saját magából létrehozott bizottságok formájában, kíséreljük meg az eddigi munkában részt nem vett kollégák bevonását tevékenységünkbe. E cél szolgálatába állítottuk a Társulat — a feladathoz mérten kis — apparátusát, hoztuk létre egységes, centralizált financiális gazdálkodását. S természetesen ezt tartottuk szem előtt rendezvényeink tartalmi kialakításánál. 1. A Társulat rendezvényei A beszámolási időszakban a tevékenység sokrétűvé ós sokágúvá válására s méreteinek növekedésére mutat a Társulat rendezvényprogramja. a) A sort az 1972. évi tisztújító közgyűlés nyitotta meg, amely a Társulatot érintő alapvető kérdések feltárásával és megvitatásával irányt szabott további tevékenységünknek. Ugyanakkor megválasztotta a Társulat tisztikarát. b) Rendezvényeink között hagyományosan kiemelkedő helyet töltöttek be a vándorgyűlések. Különösen vonatkozik ez az Egerben, 1973. június 2 — 4-én megrendezett országos történész vándorgyűlésre, amely a történelem és tömegkommunikáció témakörével foglalkozott. Első alkalommal találkoztak a szaktörténészek a legkülönbözőbb tömegkommunikációs eszközök szakembereivel s országos plénumon cserélték ki nézeteiket, s vitatták meg az együttműködés lehetőségeit és formáit. A vándorgyűlés bevezető előadásait — Vass Henriknek a vándorgyűlés célját és feladatait kijelölő megnyitója után — Berend T. Iván, Szabolcs Ottó, Nemeskürty István, Hunyady György és Váradi László tartották.