Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
A FRANCIA POLITIKA ÉS A KURUCOK 291 magyarországi török akció, elítélte a franciák Thököly érdekében végrehajtott mesterkedéseit, mivel Thököly most már a Porta szövetségesóvó lett. XIV. Lajos megkísérelte Sobieskivel elfogadtatni taktikáját és megbízta Vitryt, kérje tőle azt, hogy „amennyiben a törököknek a császárral való megegyezése nem teszi lehetővé ezután a magyarországi elégedetlenek segítését, könnyítse meg azt számára (ti. a franciák számára) minden tőle telhető módon, mind az átvonulás teljes szabadságával és biztonságával, mind pedig hatalmának és jóakaratának más jeleivel, amit tőle elvárhat."7 9 Sobieski János kereken elutasította ezt a kérést és megakadályozta, hogy Vitry levelezzék Erdéllyel ós a kurucokkal. XIV. Lajos erre megparancsolta követének, hogy vonuljon vissza Danckába. Ily módon elzárult a lengyel út, amelyik oly fontos volt a kurucokkal való kapcsolatokban. 1682 nyarától kezdve nem ismerjük eléggé XIV. Lajosnak Thökölyvel való kapcsolatát. Az azonban az elmondottakból nyilvánvaló, hogy Franciaország döntő szerepet játszott 1681-ben abban, hogy Thököly végül is megszakította a császárral folyó béketárgyalásokat. Nem vitás az sem, hogy ily módon Thököly mind hasznosabb szövetségesnek bizonyult XIV. Lajos számára, és a kurucok vezére hatékonnyá tudta tenni az átkaroló szövetséget Strassburg francia annexiója idején. A francia diplomácia céljai viszonylag tisztázottak, de kevésbé ismert, hogy milyen eszközöket fordított a király e „diverziós" művelet megvalósítására. A segítség megoszlott a fő vezetőknek küldött pénzajándékok, a felkelőknek juttatott hadisegély és a tulajdonképpeni katonai segély közt. A felkelt megyék messze estek Franciaországtól: a pénz, és méginkább katonák küldése nehéz problémákat vetett fel. Franciaországnak ezért volt szüksége a lengyel király vagy a török szultán közreműködésére. A pénzügyi segély pedig csak a készpénzküldés formáját ölthette, mivel a kereskedelem ezen a tájon nem volt elég fejlett a nemzetközi váltó alkalmazásához. Ezért általában Dancka szolgált közbülső állomásként. így például 1681 januárjában Vernay-Boucault parancsot kapott, hogy kocsin szállíttasson Erdélybe 40.000 livre-tournois ércpénzt, valószínűleg dukátok formájában. Danckában egyébként a kormány 30.000 livre tartalékot képezett, amit Vernay-Boucault végső szükségben használhatott fel.80 A „francia" segélyhad valójában néhány francia tiszt parancsnoksága alá helyezett kozákból és lengyelből állt. Pomponne államtitkár jelentése szerint „minthogy 2200 lovast és dragonyost és 3300 litván és lengyel kozákot toboroztak, a toborozás közel 42.000 dukátba került, azaz 294 000 livre-tournoisba, és fenntartásukra Magyarországra küldtek 43 220 dukátot, ami 302 470 francia livre-nek felel meg".81 A csapatok három ezredet alkottak, a Böham, a Ferriol és a Crauster dragonyos ezredeket, és aClanleu gyalogezredet. A hollandiai háború végén ezek az egységek Erdélyben voltak bekvártélyozva, főleg a szász városokban. Úgy tűnik, hogy ez a kísérlet nem volt sikeres — ha hiszünk Bethlen Miklós Mémoires Historiques с. írásának,82 — mivel a király a fizetés (az alsóbb tisztek fizetésével együtt) megtagadásával számolta fel ezeket a csapatokat. Az Apafi által nekik juttatott téli kvártély kifizetését az erdélyi 79 XIV. Lajos utasítása Vitrynek, Versailles 1682. július 16.: Paris, A. E. Pologne. 73. к. 80 Vernay-Boueaud-nak 1681. január 2-án küldött udvari feljegyzés.: uo. 81 Pomponne államtitkár jelentése a Magyarországot érintő kiadásokról, Paris, 1679. január 27.: i. h. 62. k. 89. 82 Nicolas Bethlen: Mémoires historiques. Paris, 1736. 333 1. Tudjuk, hogy a Bethlen Miklós erdélyi kancellárnak tulajdonított emlékiratok Dominique Révérend abbé apokrif írásai ós először Le Coq de Villaray adta közre. Ld. Köpeczi Béla: Bethlen Miklós francia emlékiratai. Irodalomtörténeti Közlemények 1955. 296 — 304.
