Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
A FRANCIA POLITIKA ÉS A KURUCOK 289 bukása valósággal döbbenetet váltott ki a Birodalomban. A sváb fejedelemségek saját annexiójukat várták, miközben a jelentősebb fejedelmek tiltakozni sem igen mertek. Strassburg elvesztése még a frankfurti konferencia felbomlását sem váltotta ki. XIV. Lajos jól manőverezett és Thökölyt a kellő pillanatban késztette cselekvésre; a mozdulatok egybehangolása a távolság ellenére igen jól sikerült, hiszen Thököly szeptember 15-én támadta meg Kállót, és Louvois tiz nappal később vette körül Strassburgot. Contarini leírta a császár tanácsadóinak reagálását, akik annál is inkább nyugtalankodtak, mivel Casale, ez a piemonti erőd, Itália kapuja, nemrég szintén a franciák kezébe került.7 0 Ilyen körülmények között I. Lipót képtelen volt katonai válaszra. Megelégedett azzal, hogy a lázadóknak teljes amnesztiát ígért, miközben nagyobb engedményeket tett a protestánsoknak. Németországban meg kellett elégednie a tiltakozással. Ugyanakkor a tartományi gyűlésektől további hitelt kért, új ezredek toborzására. — Mindenesetre Thököly támadása nagyban megkönnyítette Strassburg annektálását, a „diverzió" politikája pedig hatékonynak bizonyult. Pedig a mindkét szövetséges számára annyira gyümölcsöző francia—magyar együttműködés már 1681 őszén veszélybe került. Ugyanis Thököly és Teleki viszálykodtak és a budai török pasa tekintélye kellett, hogy egymásnak ne essenek. Megtörtént a szakítás a kurucok és Erdély között, amit Akakia régóta jelzett már, és amit a francia diplomácia azáltal igyekezett megelőzni, hogy házasságot javasolt Thököly és Teleki lánya közt. Apafi fejedelem otthagyta a hadjáratot, Thököly pedig fegyverszünetet írt alá I. Lipóttal. Vernay-Boucault, az erdélyi francia megbízott, Akakia utóda, már augusztusban pénzügyi segítséget ajánlott Thökölynek, ha nem köt békét a császárral. Vitry márki, aki előzőleg Bécsben képviselte XIV. Lajost, mint varsói követ, 1681. november 20-án tájékoztatta a királyt, hogy Apafi arra buzdítja a felkelőket, béküljenek meg az Ausztriai Házzal. Hamel Bruyninx bécsi holland követ felajánlotta, hogy közvetít a protestánsok és I. Lipót között.7 1 Végül is Lipót elfogadta az 1606. évi bécsi békét a vallásfelekezetek szabadságának alapjaként. Újra megkapta a vallásgyakorlat szabadságát az ország valamennyi rendje (főnemesek, nemesek, szabad királyi városok, polgárok és katonák);7 2 ezentúl szigorúan tiltva volt a protestáns templomok erőszakos elfoglalása, az 1670 után elfoglalt templomok viszont elfoglalóik birtokában maradtak. Ezért a királyi városoknak megengedték, hogy új templomokat építsenek. Ugyanakkor a katolikus vallást szabadon gyakorolhatták mindenütt az országban. Ez a nyilatkozat elismerte az erőszakos rekatolizáció politikájának kudarcát. Ezek az intézkedések Thököly híveit arra késztethették, hogy békét kössenek I. Lipóttal. Vitry, a lengyelországi francia követ, azt tanácsolta tehát XIV. Lajosnak, hogy erősen támogassa Thökölyt: „egyedül őfelsége védelmében való bizodalma teszi lehetővé, hogy szilárdan kitartson az ellene irányuló erőfeszítésekkel szemben", hiszen Franciaország segítsége nélkül Thököly „kénytelen lenne engedni a szükségnek".'3 Javasolta, hogy a francia király közvetlenül tárgyaljon a kurucok vezérével ós az igen kevéssé megbízható erdélyi kormányzatot mellőzze. Vitry egyébként saját kezdemé-70 Contarini jelentése a velencei szenátusnak, Wien, 1681. október 12.: Velence, Archivio di Stato, i. h. 71 Hamel Bruyninx levele az Egyesült Tartományokhoz, Sopron, 1681. október 14.: Weensche Gezantschapsberichten i. m. I. k. 295. 72 Diarium Diaetae, i. h. Ez a tizennégy pontból álló nyilatkozat, amely részben megismétli az 1655. évi Diplomát, októbertől decemberig tartó hosszú tárgyalások után az 1681. évi 26. tc.-ben öltött testet („De liberó religionis exercitio"), amit kiegészít a 26. tc.: „De templorum et locorum pro iisdem aedificandis assignatione" (Magyar Törvénytár, Budapest, 1900). 73 Vitry jelentése a királynak, Varsó, 1681. november 20.: Paris, A. E. Pologne 73. к. 310. fol.
