Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
A FRANCIA POLITIKA ÉS A KURUCOK 287 hogy elsimítsa a viszályt XIV. Lajos és a német fejedelmek között; valójában ennek a konferenciának meg kellett volna állítania a francia expanziót. A történészek gyakran elmellőzték ezt a gyűlést, mivel pozitív eredményeket alig hozott. A birodalom részéről résztvett rajta a mainzi és a szász választó, Ausztria, a bambergi püspök, a bajor választó, a pfalzi választó, a szász-weimari herceg, Braunschweig hercege, Köln és Regensburg városa. A visszacsatolásokon kivül a kongresszus napirendjén szerepeltek a lotharingiai ügyek és a burgundi kerület, azaz a spanyol Németalföld védelme. Az 1681 őszére összehívott konferencia csak Strassburg annektálása után ült össze. 1681 nyara tehát döntő pillanat volt Franciaország németországi terjeszkedésében, hiszen Strassburg elfoglalása XIV. Lajos szándéka szerint a békében végrehajtott annexiók végső határát jelentette. Korlátozni kellett tehát I. Lipót ellenlépéseit, akit ekkor Borgomaneiro spanyol követ háborúra ösztönzött, és aki 1681-től kezdve a diétáktól további hadi segélyeket kért, hogy csapatokat toborozzon. XIV. Lajos egyrészt a német hercegek önzésére támaszkodott, akik külön érdekeiket a birodalom érdekei elé helyezték. (így a mainzi választót megbékítette 40.000 tallér ajándék és az Ígéret, hogy országához nem nyúlnak.) Másrészt a francia király magyar szövetségeseire épített, feltéve, hogy nem kötnek békét I. Lipóttal. Pedig 1681 júliusában a bécsi udvar közel volt a sikerhez. Július 20-án ugyanis józan ellenjavaslatokkal bocsátotta el Thököly titkárát: „átengedik az Alsó-Magyarország feletti rendelkezést, visszaadnak néhány (protestáns) templomot, minden Thökölynek okozott kárt kifizetnek, és visszaadják a túszokat. Várják az említett titkár visszatérését, hogy végső döntést hozzanak."6 0 A fő megszorítás az volt, hogy Felső-Magyarország helyett Alsó-Magyarországot engedik át Thökölynek, ahol személyes tekintélye kisebb volt. A rákövetkező hat hét döntő volt, mind a Sopronban levő követek,6 1 mind pedig Thököly és hívei számára. Ez utóbbiak a francia ügynökök és a Porta biztatására továbbra is rajtaütésekkel adnak hírt magukról. Sopronban a jezsuiták megkísérlik rábeszélni a császár tanácsadóit, hogy nem kell semmilyen engedményt adni,6 2 ezalatt a Thököly közvetett támogatásától megerősödött protestánsok a vallásszabadság helyreállítását követelik, úgy ahogy az 1655. évi koronázási hitlevél azt biztosította. Miközben a compilátorok belebonyolódtak a sérelmek szövegezésébe, az országgyűlésen váratlanul elhatalmasodott a török támadástól való félelem. Annyira, hogy az alsó tábla elhatározta, a tárgyalás holtpontról való kimozdítása érdekében engedményeket tesznek I. Lipótnak. Sébeville szeptember 1-én azt jelentette uralkodójának: (1681 augusztus) ,,27-i utolsó jelentésem óta az országgyűlésen az ügyek állása igencsak megváltozott. Akkor szinte bizonyosnak látszott, hogy az udvar elveszti az országot, ha nem változtat magatartásán; hétfőn, szeptember első napján valamennyi rend közös megegyezéssel elfeledte saját sérelmeit, hogy előtérbe helyezze a Respublica megtartását . . . Ezt a kifejezést használják és az eredetileg 5 — 600 sérelmi pontot nyolcra szűkítették le, amelyekre szinte már meg is van a megegyezés; a többi rendezését elhalasztják a következő országgyűlésre, amelynek Pozsonyban kell összeülnie két éven belül. Ez igen megörvendeztette a császárt, mi-60 Sébeville a királynak, Bécsújhely, 1681. július 24.: Paris A. E. Autriche, 50. к. 229-230. fol. 61 Az alsótábla 144 követéből 62 volt protestáns (17 református, 45 luteránus). Ld. Stephanus Katona: História Critica regum Hungáriáé, Pest. 1804. 34. k. 422. 62 Contarini jelentése a velencei tanácshoz, Wien, 1681. július 13.: Velence, Archivio ei Stato, Senato, Dispacci di Germania, 155. к. A jezsuiták a végsőkig való kitartás politidájának hívei voltak: semmit sem engedni, készen arra, hogy inkább egész Magyarországot kvesztik.
