Századok – 1976
Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II
A KEKESZTÉNYSZOCIALISTÁK POLITIKAI SZEKEPE 241 A KNEP létrehozása és az 1920-as nemzetgyűlési választások ( 1919 november — 1920 január) Az ellenforradalmi politikát képviselő keresztény pártok blokkalakítása és fúziója 1919 őszén állandóan napirenden volt.7 7 A püspöki kar keresztény koncentrációt sürgető állásfoglalása, valamint a mozgalomban jelentkező „szélsőségek" arra késztették a volt néppárti vezetőket, hogy megteremtsék a már addig is meglevő gyakorlati-politikai együttműködés nyomán a szervezeti egységet is a felső bürokrácia, legitimista katonatiszti gárda s a „keresztény" burzsoázia akkor legerősebb pártjával, a Friedrich —Csilléry—Teleki-féle Keresztény Nemzeti Párttal. 1919 szeptember elején a Keresztény Blokkon belül már létrejött a keresztényszocialista — keresztény nemzeti — és keresztény földmíves-párti együttműködés. A Blokkon belül Clerk érkezésének hírére október elején meggyorsultak a tárgyalások a KSzGP és a KNP fúziójáról, amelynek célja az volt, hogy az antant által szorgalmazott koncentrációs kormányban minél inkább csökkentsék a liberálisok és az MSzDP súlyát, és az erő-I egyesítéssel biztosítsák az új koalícióban a jobboldal túlsúlyát, a kormány ke) resztény jellegét, végső soron a nagybirtok és a finánctőke vezető szerepét. I Clerk október 23-án Budapestre érkezett, és 25-én a keresztényszocialisták és Friedrichék tárgyalásai a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja megalakításához vezettek.78 A keresztény politika következménye volt ez a fúzió: az osztályegyüttmű-I ködés elméleti hangoztatását gyakorlatilag realizálták, de közelről sem a keresztényszocialista alap elfogadásáról, hanem annak feladásáról, a nagytőke és ' nagybirtok (főleg a katolikus, egyházi nagybirtok) osztályszövetsége érdekeinek közvetlen alárendeléséről volt szó. Ez az alárendelés nem jelentette a kispolgári 1 jellegű keresztényszocialista törekvéseknek megsemmisülését, de az eszköz szintjére degradálta őket. Ezt a stratégiai változást ismerték fel az egységen kívül maradó jobboldali-radikális „szélsőségek" és az „ortodox" keresztényszocialista csoportok, mindenek előtt a liberálisok és a szociáldemokraták felé orientálódó Giesswein Sándor.7 9 A vezetőség 16 posztját a két fuzionáló párt ' egyenlő arányban osztotta fel. Szembetűnő, hogy a keresztényszocialista moz' galom 1914 előtti vezetőiből, a Giesswein-csoportból és a szakszervezeti vezetők ) közül senki sem került be az egységes kereszténypárt vezetőségébe. A KNEP I nem adott új pártprogramot, hanem magáénak mondta a KSzGP és a KNP szeptemberi programjait. A KNEP létrehozása — bár nem számolt fel minden I 77 HIL MNH. Fővezérség „T" oszt. 1919/3.-25. Siófok. 1919. aug. 27-i jelentés. 78 Nemzeti Újság, 1919. okt. 26. A jobboldali radikális-reakciós szélsőséget jelentő keresztényszocialista irányzat 1919. szeptember 11-től Magyarországi Radikális Keresztényszocialista Pártként különállva tevékenykedett. Ennek történetét ld. Gergely J.: i. m. Századok, 1973/4-6. sz. 1058-1069. 79 A KNEP vezetősége: elnök Friedrich István, társelnök Haller István és Pékár Gyula, alelnökök Balogh Ferenc, Huszár Károly, Kertész Róbert, Oláh Dániel, Schlachta Margit és Taszler Béla. A Végrehajtó Bizottság elnöke Ernszt Sándor, tagjai Anka János, Balogh Ferenc, Frühwirth Mátyás, Hosszú István, Miklós Ferenc és Taszler Béla. Giesswein nem lépett be a KNEP-be, hanem a keresztényszocialista diszciplína megőrzése céljából 1919. október 30-tól saját pártjaként fenntartotta a KSzGP-t, amely a liberálisok és az MSzDP felé orientálódott. Ld. errőlGergely J. : Giesswein Sándor politikai pályaképéhez, MTA II. Oszt. Közi., 23. 1974. 259—287. A KNEP megalakulását a liberális ellenzék a keresztény pártok reakciós, jobbratolódást jelentő egyesülésének fogta fel, kezdettől fogva élesen bírálta, amihez Giessweint is felhasználta. Ld. L. Nagy Zsuzsa: A budapesti ,iberális ellenzék 1919-1944, Bp. 1972; Nemes D.: i. m., 71-82.
