Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 23 adnak másutt is a nemzetiségek megmozdulásának, ezáltal általános káoszt felidézve súlyos veszélybe sodorhatják az egész dunavölgyi békeművet. A magyar kormány természetesen úgy tett, mintha tehetetlen lenne a szabadcsapatokkal szemben. Masirevich követ augusztus 30-án átnyújtotta Schober kancellárnak a magyar kormány sajnálkozó jegyzékét, amelyben biztosították Ausztriát, hogy a hivatalos magyar szerveknek semmi közük a szabadcsapatok önkényeskedéséhez, sőt azt a magyar kormány is elítéli és bármikor kész arra, hogy békés tárgyalásokat kezdjen a konfliktus elsimítására.52 Szeptember 1-én Gratz Gusztáv Bécsbe érkezett a közvetítő javaslattal: Sopron maradjon magyar kézben és akkor nincs akadálya a gyors megegyezésnek.5 3 Az osztrák kormány azonban |nem volt hajlandó tárgyalni a javaslatról. A Nagyköveti Konferencia szeptember 2-án újabb jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, amelyben éles szavakkal elitélte ugyan a szabadcsapatok garázdálkodását és megállapította, hogy a magyar kormányt súlyos felelősség terheli azért, hogy Friedrich és más különítményes vezérek akadálytalanul eljuthattak Burgenlandba, de végül is — határidő kikötése nélkül — a magyar kormány jószándékára bízta a szabadcsapatok visszarendelését és a terület átadását. ,,A Szövetséges Hatalmak bíznak abban, hogy a magyar kormány a helyzet komolyságát felismerve teljes erejével azon lesz, hogy alattvalóit a szerződés betartására kényszerítse."54 Bethlen a minisztertanács ülésén kijelentette, hogy a jegyzéktől nem kell megijedni, mert nem ultimátumszerű, nem tűz ki záros határidőt a terület kiürítésére, a kisantant beavatkozásától pedig — véleménye szerint — nem kell tartani.5 5 Miért volt olyan biztos a magyar kormány abban, hogy a kisantant távoltartja magát az eseményektől, amikor kézenfekvő kellett legyen, hogy az utódállamoknak életbevágó érdekeik fűződnek a Burgenland miatt kirobbant konfliktus gyors lezárásához, ezáltal ahhoz, hogy véglegesen érvénybe lépjenek a trianoni és saint-germain-i békeszerződések, amelyek független állami létük nemzetközi jogi alapját alkották ? Világos kellett legyen, hogy a kisantant, márcsak abból az elvi meggondolásból is, hogy a békeszerződéseket minden változtatás nélkül érvényesíteni kell, feltétlenül a békeszerződés alap• ján álló Ausztria és nem a békeszerződés revízióját követelő Magyarország oldalán áll. S valóban, Benes már szeptember első napjaiban felajánlotta Schobernak Csehszlovákia támogatását és javasolta, hogy a segítség módozatainak megtárgyalására haladéktalanul találkozzanak. Schober azonban kitért a javaslat elől azzal, hogy az osztrák kormány még mindig nem adta fel a reményt, hogy Burgenlandot a nagyantant segítségével veheti birtokba.58 Az osztrák kormány azért zárkózott el a kisantant segítségétől, mert a polgári pártok a leghatározottabban tiltakoztak az ellen, hogy Burgenlandot Ausztria Benes közbenjárásával kapja meg. A Keresztényszocialista Párt nagy része — a Burgenland-vita remélt békés megoldása után — Magyarországhoz kívánt közeledni, ezért elképzelhetetlennek tartotta, hogy Ausztria Csehszlovákiával 52 AA. Bonn. Abb. II. Westungarische Frage. К. 274.148. 53 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. K. 274.159. 54 Hochenbichier: i. m. 17—18. ssiSoós Katalin: i. m. 149. 56 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. К. 274.166.
