Századok – 1976

Krónika - Tudományos minősítések (Márkus Ferencné) 172/I

KRÓNIKA 173 Kerekes Lajos, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese 1974. október 23-án védte meg „Az Osztrák Köztársaság külpolitikája 1918—1922" c. doktori értekezését. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Zsigmond László akadémikus volt; a disszertáció opponensei Mérei Gyula akadémikus, Berend T. Iván akadémikus és Tokody Gyula, a történelemtudományok kandidátusa. A vitára kiküldött bírálóbizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: A bírálóbizottság mindenekelőtt az értekezés tudományos jelentőségét és eredményeinek újszerűségét hangsúlyozza. A szerző — mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalmat tekintve — elsőként vállalkozott az Osztrák Köztársaság külpolitikája jelzett periódusának összefoglaló elemzésére, s ezzel jelentősen hozzájárult a modernkori Ausztria története egyik legbonyolultabb, legdöntőbb időszakának jobb megértéséhez. Az értekezés ugyanakkor a téma centrális kérdéseit — az Anschlussgondolat változatait, a konföderáció eszméjének variánsait, az Osztrák Köztársaság és a szomszédos államok kapcsolatait — az általános európai, közelebbről a közép-keleteurópai történeti-politikai jelenségek hatalmi és osztályviszonyok sokrétű és igen ellentmondásos összefüggésrendszerében, a tőkés nagyhatalmak imperialista és az utódállamok nacionalista törekvéseinek metszéspontjain helyezte el. Az értekezés új tudományos eredményét mindenekelőtt az első világháború utáni évek osztrák külpolitikája irányainak megjelölése, az Anschluss kérdéssel kapcsolatos sokoldalú és árnyalt elemzés, továbbá a vorarlbergi, tiroli, délkarintiai probléma új, eddig ismeretlen adatokra épített feldolgozása jelenti. Az értekezés így érdemben gyara, pította az egyetemes történeti tárgyú és szemléleti hazai tudományos teljesítmények számát. A disszertáció jelenlegi formájában is messzemenően — főként újszerű tudományos eredményeivel, illetve hiánytpótló szerepével, forrásbázisának viszonylagos szélességével, a feldolgozás formai követelményeinek maximális kielégítésével, nyelvi kultúrájával — minden tekintetben megfelel a doktori értekezésekkel szemben támasztott követelményeknek. A disszertáció vitája során felmerült kérdéseket, a jelölt válaszait és a disszertációval kapcsolatban kialakított végleges álláspontját a bírálóbizottság a következőkben foglalta össze: A bírálóbizottság javasolja, hogy a szerző a témával kapcsolatos további tudományos vizsgálatok során fokozottabban törekedjék az eszmetörténeti jellegű kérdések elemzésére, a külpolitikai törekvések belső — társadalmi — megalapozottságának, illetve a külpolitika és a gazdaság szférái közötti közvetlen vagy áttételes kötődéseknek a megjelölésére. A bírálóbizottság külön is fontosnak tartja, hogy Kerekes Lajos a jelenleginél szélesebb nemzetközi mezőbe ágyazva tárgyalja a II., a „két és feles", és a III. Internacionálé, illetve a Vatikán szerepének figyelembevételével, az osztrák szociáldemokrácia, az osztrák kommunista mozgalom és a keresztényszocializmus politikailag meghatározó, vagy jelentősen motiváló szerepét. A bírálóbizottság — titkos szavazás alapján — egyhangúlag javasolta Kerekes Lajos részére a történelemtudományok doktora fokozat odaítélését. A Történelemtudományi Szakbizottság 1974. dec. 16-i ülésén javasolta Kerekes Lajos részére a történelemtudományok doktora fokozat odaítélését. A TMB Plénuma 1975. január 29-i ülésén Kerekes Lajos részére a történelemtudományok doktora fokozatot odaítélte. * Oláh József, a Debreceni Vegyipari Szakközépiskola igazgatóhelyettese 1974. november 29-ón védte meg a „Az akasztói-vésztői uradalmak gazdálkodása a 19 — 20. század fordulóján" c. kandidátusi disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Orbán Sándor, a történelemtudományok doktora volt; a disszertáció opponensei: Für Lajos, a történelemtudományok kandidátusa és T. Mérey Klára, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: Nevezett disszertációja a magyar mezőgazdaság tőkés fejlődésének feldolgozása szempontjából jelentős munka: egy tiszántúli nagybirtok gazdálkodását mutatja be az 1880 —1930-as években. A szerző módszeres és elmélyült anyaggyűjtése során eddig érintetlen levéltári iratanyagra alapozza munkáját, és anyagát világos, áttekinthető és