Századok – 1976

Történeti irodalom - Magyar műemlékvédelem 1971–1972 (Ism. Fügedi Erik) 149/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 149 val — nem vertek, a gurüä korábbi jelzős szerkezetekben előforduló török megnevezései idegen eredetű tallérokra vallanak. II. Szulejmán gurüéa, amelynek kibocsátását a lázongó hadsereg lecsendesítése is motiválta, képezte a későbbiekben a török pénzrendszer alapját. Eredetileg 19,24 g súllyal, 83,3% finomsággal került forgalomba, megjelenése abból a szempontból is jelentős, hogy a nagy formátumú ezüstpénz lehetővé tette a technikai előrelépést, a gondosabb kivitelt. Az altunt, vagyis a velencei zecchino mintájára készített aranyat, a 15. század második felében kezdték el verni, súlya és finomsága — eltérően az ezüst pénzekétől — hosszú ideig változatlan volt. E tapasztalati tény sarkallta a szerzőt arra, hogy a nagy gonddal összeállított, az egyes pénzek súlyát és finomságát feltüntető táblázatba csupán az ezüstből készített vereteket vette fel. Közel egyharmadát teszik ki a műnek a kibocsátási táblázatok, amelyeknek függőleges oszlopában az uralkodók sorrendjében kibocsátási évek szerint következnek a verdék, a vízszintes sorok pedig az egyes pénzfajtákról nyújtanak áttekintést. Ezt követően verdék szerint csoportosítva kap képet az olvasó arról, hogy az egyes uralkodók az adott verdében milyen nemesfémet használtak fel a pénzek előállításához. A kötetet bibliográfia, név-, helységnév-, illetve tárgymutató teszi teljessé. A XVII táblából álló képmelléklet több mint 160 veret elő- és hátlapfelvételót tartalmazza, használatát megkönnyítette volna, ha a hozzá tartozó mutató közvetlenül mellette, s nem a bibliográfia előtt nyert volna elhelyezést. Néhány sajtóhibától eltekintve — hogy csupán „Mohacs"-ra, ,,Szitvatorok"-ra és a kücsük kajnardzsi béke téves évszámára utaljak — feltűnően gondos és szép kiállítású könyv Schaendlinger műve, s ha a bevezető történeti tanulmány gazdaságtörténeti megalapozottsága helyenként hiányérzetet is kelt a recenzensben, a kötetet egészében véve örömmel olvashatják mindazok, akik az Oszmán Birodalom pénzügyei iránt érdeklődnek, s feltétlenül haszonnal forgathatják a magyarországi török uralom időszakának kutatói is. BTRZA JÁNOS MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM 1971—1972 (Az Országos Műemléki Felügyelőség kiadványai Vili. Budapest, Akadémiai Kiadó 1974. 411 1.) Hetedszer jelenik meg az Országos Műemléki Felügyelőség működésének egy-egy időszakáról beszámoló, tartalmában, terjedelmében (kereken 50 ív) ós kiállításában impozáns kötet. Az első, 1960. évi munkásságáról számolt be, a most kiadott az 1971 — 1972. évekről, ami nálunk, a rövid életű periodikák országában már önmagában is örvendetes tény. A műemlékek feltárása és védelme hosszadalmas, költséges, de főképpen bonyolult feladat, amely sok szakma együttműködését kívánja, nemcsak az építészet és régészet szakembereinek, hanem a restaurátorok hosszú sorának ós jogászokénak is. A tudományos alapon álló műemlékvédelem hazánkban 1881-ben a Műemlékek Országos Bizottsága felállításával indult meg, a kezdeti esztendők ós az első előadó, Henszlmann Imre működése ma már maga is történelem (Borsos B. : A magyar műemlékvédelem hivatal és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig [1888]. 23 — 46. 1.) és ugyanígy történelem az 1944-ben teljesen elpusztult budai várnegyed helyreállítása is (Szanyi J.: Műemlékvédelem a budai várnegyedben 7 — 73. 1.). A Műemléki Felügyelőség ma már történetivé vált munkájában vállalt nagy szerepet Entz Géza, akit a kötetben Gerevich László köszönt 60. születésnapja alkalmából (283. 1.). A történészt elsősorban a műemléki helyreállítást megelőző kutatások érdeklik közelről, ezek során jut olyan információkhoz, amelyek írott forrásokból egyáltalán nem hámozhatók ki vagy csak hipotétikusan állíthatók fel, s ezért itt is azoknak a tanulmányoknak ismertetésére szorítkozunk, amelyeknek témája egy-egy műemlék feltárása. Az egyik legkorábbi királyi központ, az esztergomi palota építési szakaszairól írt Várnai Dezső (75—102. 1.). A palota 1180 — 1205 között épült, a 25 éves szakasz építészeit és periódusait Várnai a kőfaragójelek rendszerén át rekonstruálta, nem kevesebb mint 178 kőfaragójelet gyűjtve össze és rendszerezve a jelek szerkesztési elvei szerint. Az első építési periódusban (1180 — 87) Antiochiából jött francia kőfaragók építették fel a hatalmas, legalább háromszintes, szintenként két-két szobára oszló lakótornyot, a