Századok – 1976

Történeti irodalom - „Vár egy új világ” – Tanulmányok a szociális irodalom történetéből (Ism. K. Nagy Magda) 138/I

138 TÖRTÉNETI IRODALOSt 138 a kötet, hogy nem csupán polgári, hanem jellegében népi forradalom volt, s csak így győzhetett, de ugyanakkor a forradalom eredménye csakis a tőkés rendszer győzelme lehetett. Vagy egy másik példa: a III. kötet sok helyen hangoztatja De Gaulle autoritativ, majdhogynem diktatórikus fellépését és igényeit, de halála alkalmából nem hagy kétséget afelől, hogy a francia történelem jelentős személyisége volt. Alig fordul elő, hogy a munka valamilyen fontosabb eseményt értékelés nélkül hagy (pl. nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a francia népfront-kormány megalakulásakor a Kommunista Párt nem vett részt a kormányban). A munkában illusztrációk is találhatók, továbbá néhány térkép, ez utóbbiak igen instruktívak. Az illusztrációkkal kapcsolatban csak arra utalnánk, hogy a két utolsó kötet, különösen a harmadik, csak az egyértelműen pozitív szereplőkről ad képet, amit ugyancsak lehet indokolni, de azért bőkezűbb válogatás szélesebb perspektívát adott volna. Az egyes kötetek végén közölt időrendi táblázatok hasznosak. Nagy előnye a munkának, hogy mindegyik kötet bő bibliográfiát is ad, ezek a klasszikusok mellett (kötetenkint ós azon belül fejezetek vagy problémák szerint) a kérdések kiadott forrásanyagát és a feldolgozásokat tartalmazzák, az orosz nyelvű irodalom mellett nemcsak a francia, hanem egyéb nyugati irodalmat is feltüntetve, a legmodernebb feldolgozásokkal együtt, sőt, természetesen, ezeket nyújtva a legnagyobb számban. Az első kötetben, és a második elején is a legfontosabb kérdések kapcsán némi historiográfiai áttekintést is adnak a szex-zők, ezzel is jól kiegészítve alapvető mondanivalójukat. Egészében a három kötetet igen hasznos, számos lényeges kérdést jól megvilágító és a szélesebb olvasóközönség számára is érdekes munkának tartjuk, valóban a szovjet történettudomány kiemelkedő teljesítményének. NIEDEBHAUSER EMIL „VÁR EGY ÚJ VILÁG" Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975. 546 1. + 4 t.) Manapság sokat vitatkozunk „történelmeinkről", vagyis arról az összképről, mely a mai generációkban az iskola, otthon, olvasmányok hatására kialakul nemzetünk s az emberiség közeli-távoli múltjáról. Történelmi-irodalmi szemléletünk teljesebbé válásához, a két világháború közötti időszak kultúrakoncepciójának jobb megértéséhez visz egy újabb lépéssel közelebb a „Vár egy új világ" című tanulmánygyűjtemény, az „Irodalom —Szocializmus" sorozat negyedik kötete. Történelmünk marxista magyarázói éppen úgy, mint irodalmunk, kulturális életünk faggatói többnyire aktív, alkotó olvasókat, befogadókat tételeznek fel a vonal másik oldalán, olyanokat, akik a felvetett problémákat tovább képesek boncolni, vagy éppen addigi tudásrendszerükben úgy elhelyezni, hogy a közölt ismeretek világképük gazdagítását szolgálják. A „Vár egy új világ" szerkesztői — Illés László ós József Farkas — az Előszóban joggal hivatkoznak arra, hogy „kutatási szint és olvasói igény" összhangjának bizonyítékaként adhatják kézbe az immár világirodalmi főáramlattá vált szocialista irodalom magyar és nemzetközi folyamatát vizsgáló negyedik tanulmánykötetüket. A szocialista irodalom kutatói, elemzői viszonylag rövid idő leforgása alatt (1962 — 1975) négy kötettel ajándékozták meg az Akadémiai Kiadó jóvoltából azt az egyre népesedő olvasótábort, mely tisztába akar jönni saját múltjával, eszméinek keletkezésével, a kultúra területén is megnyilvánuló lehetőségeivel, távlataival. A „Vár egy új világ" tanulmányainak írói, szerkesztői mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a két világháború közti irodalmi-művészeti irányokon valamint az olyan alkotó egyéniségeken keresztül ragadják meg a kort, kik iskolát teremtettek, új utakat törtek a szocialista eszméknek, akik távlatokat tudtak nyitni forradalmi kultúrszemléletükkel a legsötétebb korokban is. Ady, József Attila, Radnóti müveinek s elméleti, esztétikai rendszerüknek vizsgálata már 1962-ben, az első kötetben megkezdődött s továbbfolytatódott a „Jöjj el szabadság" és „Meghallói a törvényeknek" című, 1967-ben illetve 1973-ban közzétett kötetekben. A szocialista irodalom, művészet nagy alakjai