Századok – 1976

Történeti irodalom - A népszerű történelem-sorozat új kiadványai (Ism. Sávoly Máris)1180/VI

1182 történeti irodalom a partizánok Mussolinin és a fasiszta vezetőkön végrehajtott ítélete szorosan összefüggött az antifasiszta felszabadító mozgalommal. Nem véletlen akció volt, hanem a „felkelési tervekben előre megállapított rendszabályok" következménye. Adósunk marad a szerző az Itáliára 1943 szeptemberétől jellemző speciális politikai, katonai szituáció jellemzésével is. így a Mussolini-éra bukásáról az olvasó csak töredékes ismereteket szerezhet. Az egységes kép láttatását viszont elősegítik a mű második részében publikált kortárs visszaemlékezések s a könyv pozitívuma Luigi Longo utószava, amely éppen a fenti hiányosságokat pótolja, amikor az antifasiszta ellenállás ismertetésén túl rámutat azon társadalmi, ideológiai elemekre is, amelyek egymással kölcsönhatásban érvényesülve hatottak az olasz politika alakulására. * 1945 áprilisa Itáliában ós Németországban egyaránt a fasiszta rendszer bukását hozta el. Martin Merzsanov könyvében — „Berlinben, a háború végén" — a második világháború európai befejezésének történelmi epizódjait eleveníti föl. A szerző a Pravda tudósítójakónt volt részese a német fővárosért vívott harcoknak. Mint említi, műve nem hadtörténeti munka: „Én csupán azokat a benyomásaimat szeretném megosztani az olvasóval, amelyeket a háború utolsó napjaiban szereztem ' (5. 1.). Merzsanov a történész tárgyüagosságát, a részvevő gazdag tapasztalatait és érzelmeit s az újságíró több generáció számára is érvényes következtetéseit egyesíti munkájában. 1945. április 19-től május 2-ig napról napra kót párhuzamos szálon követi az eseményeket, egyik oldalon bemutatva a Vörös Hadsereg Berlinért vívott hadműveleteit, a másikon Hitler és a náci vezetők hatalmának utolsó napjait. Rámutat, hogy bár a Berlin bevételéért folytatott küzdelem a második világháború utolsó nagy európai hadművelete volt, ez nem jelenti egyúttal azt, hogy a felszabadító seregek egyszerű, könnyű feladat előtt álltak. A győzelemért a háború utolsó óráiban is nagy áldozatokat kellett hozni. Pergő, drámai képekben eleveníti föl a berlini utcai harcokat, a speciális taktikai manővereket, amelyeket a sztálingrádi, varsói, lódzi stb. utcai harcokban edződött rohambrigádok szívós küzdelemmel folytattak. Igen találó jellemzést ad a Hitler-bunkerben lejátszódó eseményekről, amelyek tulajdonképpen „kicsiben", groteszkül, de a Reich politikai, ideológiai hierarchiáját, struktúráját tükrözték, hiszen a különböző náci csoportok hatalmi versengései, pozícióharcai még a harmadik birodalom nyilvánvaló pusztulásának küszöbén sem szűntek meg. A szerző ugyanakkor nem tagadhatja le, hogy vérbeli újságíró, riporter; a hősi küzdelmek, majd a" béke első napjainak emlékezetes fölidózésót követően, az NDK-ban 25 évvel a háború befejezése után tett látogatásának leírásával arra is figyelmezteti az olvasót, hogy a fasizmus elleni harc nem történelem csupán, hanem közvetlenül, szervesen kapcsolódik a jelenhez. * Hazánk felszabadulásának és az utána közvetlenül következő időszaknak történetét dolgozza fel Somlyai Magda „Nagy csaták után" című művében. A korszakot sokoldalú marxista elemző módszerrel mutatja be, rávilágítva arra, hogy az akkori idők mindennapi gazdasági, politikai küzdelmei hogyan forrtak történelmi jelentőségű eseményekké. Jelentős ugyanakkor, hogy a szerző mindig utal a népi demokratikus fejlődés kialakulásának eseményeinél a történelmi előzményekre, így az olvasó könnyen felismerheti a múlt és jelen ok-okozati összefüggéseit s még tudatosabban érzékelheti a felszabadulás ós az utána kibontakozó fejlődés történelmi jelentőségét. E könyv eseményei jól ismertek oly értelemben is, hogy az idősebb generációk cselekvő részesei voltak az itt elmondottaknak. A mű értéke éppen abban rejlik, hogy Somlyai Magda az ismert vagy átélt eseményeket tudományos igénnyel vizsgálja történetfilozófiai, politikai, ideológiai relációkban, s így egyszerre több oldalról világít rá az időszakra, amelyet a mű olvasásakor szinte újból fölfedezünk. így van ez akár Szálasi dunántúli rendszerének ábrázolásakor (26 — 35.1.), akár a magyar népfront-probléma több helyen található elemzésekor (35., 94. 1.), vagy amikor a magyar népnek felszabadulása érdekében kifejtett tevékenységét taglalja (56. 1.). A feldolgozott téma szinte átláthatatlan, hiszen a kutató egy hatalmas s rendkívül szerteágazó forrásanyaggal állt szemben. Somlyai Magda azonban biztos kézzel végezte a szelektálást, s ennek eredményeként könyve arányos szerkezeti, tartalmi felépítésű. Világos logikai menetet állított fel, s így vezeti végig az olvasót a felszabadulás eseményeitől az élet első megnyilvánulásain át a földreformig. Ez a történelmi időszak a mai Magyarország alapjainak letevését jelentette. SÁVOLY MÁRIA