Századok – 1976
Történeti irodalom - Nagy László: Magyar hedsereg és hadművészet a harmincéves háborúban (Ism. Borosy András) 1164/VI
1164 TÖRTÉNETI IRODALOM territoriális megoszlása az uradalmi birtokokon", „A robotra kötelezett jobbágyok heti robotjának változása a 18. sz. második felében" c. táblázatok azt mutatják, hogy Bjelorusszija a gazdasági fejlődés intenzitása alapján zónákra osztható. Legmagasabb a délnyugati zónában, magas Közép-Belorusszijában, alacsony az Északkelet-Bjelorusszijában élő jobbágyok robotkötelezettsége. A bérmunka alkalmazása a nagybirtokos számára nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kérdés is. Az uradalmak sokirányú és intenzív fejlesztése megkövetelte, hogy a mezőgazdaság új ágazataiban, az ipari létesítményekben előképzettséggel rendelkezőket foglalkoztassanak. A nagybirtokosok állandó és ideiglenes munkára fogadják fel a bérmunkásokat. Az ipari üzemekben főleg állandó bérmunkát alkalmaz a nagybirtokos, de a mezőgazdasági szezonmunkák idején még az ún. szabad embereket (szökötteket, vándorokat, menekülteket) is munkába állította. A bérmunkát — kvalifikáltság alapján — természetben és pénzben fizették, pl. Antoni Tyzenhaus birtokán a mesterek 100 zloty pénzt ós 119 zl. természetbenit, a „segédmunkások" 30 — 40 zl. pénzt és 60 zl. természetbenit kaptak Nyugat-, Délnyugat-Bjelorusszijában, ahol a bérmunka igen elterjedt volt, 100 ,füstre" 10 — 19 bérmunkás, Közép-Bjelorusszijában ennél alig kevesebb, a fejlettlenebb Kelet-, Északkelet-Bjelorusszijában mindössze 2 — 4 bérmunkás jutott. A 15. táblázat szerint 104 uradalomban 640 állandó, uradalmanként 6 állandó bérmunkás dolgozott. A nagybirtokosok igyekeztek kihasználni a kedvező piaclehetőségeket, elsősorban is a külföldi piacokat. A megtermelt rozsból pl. háromszor annyit értékesítettek Nyugat-Európában, mint a belső piacon (10. táblázat). A külkereskedelmi export 96%-át a mező- és erdőgazdasági termékek, a behozatal 95%-át ipari késztermékek szolgáltatják. Az uradalmak a földrajzi adottságokat kiaknázva, a rossz infrastrukturális viszonyok ellenére, jelentős forgalmat bonyolítottak le. A legfontosabb közlekedési és szállítási útvonalakat a folyók (Nyeman, Bug, Dvina) jelentették. A Nyugat-Európával folytatott kereskedelem a Balti-tengeren zajlott, Gdaúsk, Krulevec kikötők igénybevételével. Riga jelentősége az említettek mögött marad. Sajnálatos módon a szerző nem szolgáltat olyan adatokat, amelyek megmutatnák az export konkrét irányát, általánosságban a Nyugat-Európa megjelölést használja. Az import kérdéseinek tárgyalásánál is maradt kiaknázatlan lehetőség. Olykor és elvétve hivatkozik csak a behozott áruk megnevezésére. (P. Szapega 1794-ben 6 db. mechanikus gabonatisztítót, „-fúvót" hozatott külföldről.) Kozlovszkij az uradalmi és a szlachtic (köznemesi) gazdálkodás kölcsönhatásainak vizsgálatára nem vállalkozott. A Bjelorusz Tudományos Akadémia által megjelentetett monográfia a keleteurópai agrárfejlődést kutatók számára igen értékes munka. A szovjet köztársaságok tudományos akadémiái rendszeresen jelentetnek meg hasonló témájú kiadványokat, amelyekkel szintén igen kívánatos lenne jobban megismerkedni. GEBEI SÁNDOR NAGY LÁSZLÓ: MAGYAR HADSEREG ÉS HADMŰVÉSZET A HARMINCÉVES HÁBORÚBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1972. 221 1.) A szerző számos tanulmánya mellett két igen értékes monográfiával gazdagította — e munka megjelenése előtt — a magyar történettudományt. Az 1961-ben megjelent „A Bocskai szabadságharc katonai története" s az 1969-ben napvilágot látott „Bethlen Gábor a független Magyarországért" kiemelkedő értékű és alapvető jelentőségű művek. A 17. századi magyar hadtörténet és politikai történet kedvelői éppen ezért nagy érdeklődéssel várták e monográfia megjelenését. Megállapíthatjuk, hogy a szerző ezúttal sem okozott olvasóinak csalódást. Miután 1969. évi kötetében részletesen leírta és elemezte Bethlen Gábor Habsburg-ellenes hadjáratait, most rendszerezi és szintézisbe foglalja mindazon tényeket, melyeket Bethlen seregeinek hadműveletei során megismerhettünk. Áttekinthető szerkezetű, világos és olvasmányos stílusban megírt munkája első részében Bethlen hadseregének társadalmi vonatkozásait veszi vizsgálat alá. Megállapítja, hogy Bethlen hadserege feudális haderő volt, mely az erdélyi és magyarországi „feudális osztály" érdekeiért harcolt a Habsburg-ellenes háborúkban, de ez a „feudális osztály" az adott történelmi helyzetben nemcsak elnyomó, hanem idegen elnyomás ellen
