Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

1114 beszámoló magyar lakosság helyzetét majd az szabja meg, hogy milyen viszonyt alakít ki a szlovák nemzethez és az új Csehszlovákiához. A demokratikus gondolko­dású magyarok feladatának nyilvánította a fasiszta, szlovákellenes elemek eltávolítását. Ezt az irányvonalat követte a Szlovák Nemzeti Tanács az egyes községi nemzeti bizottságok számára kidolgozott irányelveiben is, a demokra­tikus gondolkodású magyarokkal való együttműködést hangsúlyozva. A magyar községekben a közigazgatási szervek mellett a magyar lakosság demokratikus rétegeiből tanácsadó testületeket kellett szervezni, s a magyar iskolákat meg­nyitni, természetesen úgy, hogy horthysta elemek azokban ne taníthassa­nak. Februárban Moszkvában folytak a londoni emigráns kormány és a CSKP képviselőinek a megbeszélései a köztársaság új belső berendezéséről. A kommunisták forradalmi határozatokra törekedtek, de számolniok kellett a hazai osztályerőviszonyokkal és az emigráns kormány befolyásával, különösen a cseh nép körében, tehát meg kellett egyezniök a burzsoázia képviselőivel. 1945. február 28. —március 1. közt ült össze Kassán a Szlovák Kommu­nista Párt országos konferenciája, ezen Gustáv Husák fejtette ki, hogy a párt­nak a nemzetiségi tolerancia irányvonalát kell követnie. A magyar kisebbség vonatkozásában a Szlovák Kommunista Párt hangsúlyozta, hogy a magyarok csak akkor nyerhetik meg a szlovák nemzet bizalmát, ha maguk is fellépnek a magyar fasiszták és az irredentizmus ellen. A felszabadulás után a magyar lakosságú községekben mindenütt megnyitották a magyar nyelvű elemi iskolá­kat, azon az elvi alapon, hogy a szlovák gyerekek szlovák, a magyar gyerekek magyar iskolába járjanak. A moszkvai tárgyalások március 22—23-án a csehszlovák kormány­program elfogadásával értek véget. A kommunisták olyan fogalmazást igye­keztek elérni, amely Benesék számára is elfogadható, és a népi tömegek ér­dekeit is kifejezi. Tudták, hogy a hazai osztályerőviszonyok ezzel az egyez­ménnyel még nincsenek végképp meghatározva. 1945 áprilisában lépett az emigráns kormány Csehszlovákia földjére, ezzel új, nehéz harcok kezdődtek. A helyzet csak a nép végleges győzelme után tisztázódhatott. Arató Endre egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja ,,A progresszív magyar és szlovák értelmiség együttműködése a polgári demokratikus Csehszlovákiában" c. előadásában kiemelte a demokratikus vívmányok kiszélesítéséért, a szocializmusért vívott közös harc jelentőségét, amely egyaránt irányult a cseh, a szlovák és a magyar nacionalizmus ellen. Az együttműködés kereteit először a Dav (Tömeg) c. folyóirat köre és a Szlo­vák Főiskolások Egyesülete, ill. magyar részről a baloldali egyetemi és főiskolai hallgatókat tömörítő Sarló együttműködése alkotta. A Sarló tagjai közül a leg­jobbak eljutottak a kommunista párthoz, amit elősegített a párthoz közel­álló szlovák értelmiségiek hatása. A támogatás azonban kölcsönös volt, a Sarló pl. rendszeresen a szlovák főiskolások rendelkezésére bocsátotta helyi­ségét. Az együttműködés haladó demokratikus és pártkapcsolatnak egyaránt felfogható, hiszen szoros volt az együttműködés Csehszlovákia Kommunista Pártja különböző tömegszervezeteiben, a három nemzetből kikerülő pozsonyi munkásság művelődése érdekében. A két világháború közti korszak történetével és irodalomtörténetével foglalkozó munkák magyar és szlovák részről egyaránt utalnak ugyan erre az együttműködésre, de nem fejtik ki részletesen, s ez áll a korral foglalkozó vissza-

Next

/
Thumbnails
Contents