Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

beszámoló 1111 a téma első megközelítésének nevezte, amely elsősorban a kiadott statisztikai anyag feldolgozásával kíván hozzájárulni a problémák tisztázásához, elsősorban az uralkodó osztály nemzetiségi politikájának bemutatásához. A nemzetiségi kérdés három síkon vetődött fel: területi vonatkozásban, ami a középcseh területek gazdasági és politikai előnyben részesítésében mutatkozott meg, az egyes nemzetiségek egymás közti viszonyában, és osztályalapon, ahol az együttműködés a nemzeti hovatartozástól függetlenül valósult meg. Csehszlovákia soknemzetiségű államként jött létre, és polgári demokratikus berendezkedése révén kisebbségeinek nagyobb jogokat biztosított, mint a legtöbb korabeli állam (Svájc, Belgium és Finnország kivételével). Rendezetlen volt azonban a cseh — szlovák viszony : a cseh és a vele együttműködő szlovák burzsoázia a csehszlovák nemzetegység jelszavával tagadta a szlovákság önálló nemzeti létét. 1921-ben Csehszlovákiában több mint 13 millió lakos élt, ebből közel 9 millió (65,5%) számított „csehszlovák" nemzetiségűnek, több mint 3 millió (23,4%) volt német, közel 750 ezer a magyar (5,6%), közel fél millió a kárpátukrán, stb. 1930-ra a lakosság száma 14,7 millióra nőtt. A földreform és egyéb intézkedések ellenére a tulajdonviszonyokban a két világháború közt lényeges változás nem következett be. A cseh nemzet volt a legelőnyösebb helyzetben, hiszen a cseh területek gazdaságilag a legfejlettebbek voltak, igen jelentős iparral, 1930-ban az itteni lakosság 39%-át foglalkoztatta az ipar. A földreform is elősegítette itt a kizsákmányolt osztályok lecsendesítését. Uralkodó helyzetet foglalt el a cseh finánctőke. A cseh ipari és mezőgazdasági burzsoázia vette kezébe a hatalmat az új államban. A cseh proletariátus is viszonylag kedvező helyzetben volt. A nagy létszámú munkásarisztokrácia ellenére a munkásság többsége az internacionalista együttműködés alapján állt. A cseh társadalom jelentős részét tették ki az alkalmazottak. A német kisebbség 45,5 %-a az iparban helyezkedett el, a cseh területeken még ennél is nagyobb hányada; itt a burzsoázia is jelentős volt, míg Szlovákiában a németek több mint fele proletár vagy kisiparos, paraszt volt. Igen nagy volt a németek körében a dolgozó nők aránya. Jelentékeny volt a német finánctőke. A német munkások többsége azonban kis- vagy középüzemekben dolgozott, ami gátolta öntudatosodásukat, s hozzáférhetőek voltak a nacionalista demagógia számára, amelyet főképp a kispolgárság és az értelmiség hirdetett, korábbi kiváltságos helyzetének elvesztése miatti elkeseredésében. A németek körében különböző politikai pártok működtek, az 1930-as évek elejétől kezdve a német birodalommal együttműködő pártok szerezték meg a vezetést. A lengyel kisebbség túlnyomó többsége a morvaországi bányászati és kohászati körzetben élt, nagy része ebben az ágazatban dolgozott, 12 %-a csupán járadékból és segélyekből élt (a németeknél 9%, a magyaroknál 4%). Teljesen hiányoztak az önálló vállalkozók, jóformán alig volt közalkalmazott, értelmiségük aránya viszont megfelelő volt. A lengyelek saját kisebbségi pártjaikban vagy országos pártokban helyezkedtek el, sokan a kommunista pártban. Szlovákiában a szlovákok és a nemzetiségek társadalmi képlete jelentősen eltért a cseh-morvaországitól, aminek az alapvető oka a korábbi történelmi fejlődésben gyökerezik. Még 1930-ban is a nagybirtokosok (a birtokosok 0,6%-a) kezében volt a földterület 35,2%-a, míg a 2 5 hektáros birtokosokéban (28,1%) csak 10,8 %-a. A földreform célja itt a magyar többségű területek ún. reszlovakizálása is volt. A dél-szlovákiai területeken volt a leggazdagabb a föld, itt volt a legtöbb 100 hektáron felüli birtok; ide az északi területekről