Századok – 1976

Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI

1060 BÁJT IMRE volt rá szüksége, mert alaposan tanulmányozta e híres Deuter onomium-részlet magyarázatának egész külföldi szakirodalmát. Szerencsénkre coccejánus jellegű írásmagyarázatában folytonosan kitér, allegorizál és aktualizál. íme egy jellemző szemelvény: ,,XII, Gondolod-é inkább, K.[eresztyén] 0.[lvasó] hogy ez a hatalmas, régtül fogva mind e'mái napig fenn álló két nagy Birodalom, a' Napkeleti és Napnvugoti Birodalmak a' régi ô Testamentomi Profétziákban, bizony [^valóságos] nemzetségeknek példájokban, eleve ki nem ábrázoltattak volna? Némely Tudósoknak értelmek szerint a 120-dik Soltárnak 5-dik v(ers)ében, Ama két fenevad, a Napkeleti és Napnyugoti Oroszlánok (Jer. 50 : 17) dühösségek alatt nyögő 's azoknak birodalmok alatt kínlódó, szálláskodó, avagy inkább jövevénykedő 's bújdosó Anyaszentegyház kiált fel: Jaj nékem, hogy számkivettetett vagyok Mesechnél, lakom a' Kedár sátorival! úgy hogyMesechen értessék a' Napnyugoti Birodalom, a' Tuscusok . . . Kedár jegyezvén a' Napkeleti Birodalmat, mivelhogy Arabiának, mellyből Muhamed származott, egyik tartománya a' Kedarénusok országa. De világosabb és nyilván-valóbb az, hogy a' Napnyugoti Birodalom kiváltképen annak az a része, mely a' Prófétai fenevad székihez tartozik, Bábelnek és Édomnak nevezetek alatt címzettetett ki; a' Napkeleti Török Birodalom pedig Assyriusnak és Moábnak nevezetek alatt" (116—117.1.). Az írásmagyarázat biblíás palástja sem leplezheti el, hogy itt a „két tűz között megütközött kis Magyarország" kuruc publicisztikájának egyházi változatáról van szó, különösen ha figyelembe vesszük, hogy szerzőnk a 112. lapon már kifejtette a Babilon = Róma azonosságot, a 113-on megmagyarázta, hogy Róma Édom magvából származik (Édom az elvettetett Ésau származéka!), a 114-en pedig Jeremiás könyve 50—51. része és a Jelenések könyve között vont párhuzamot a „lelki Babilon" ellen. Ezek után puszta védekező mozdulatnak számít, hogy közvetlenül az idézett hely után ez következik: ,,a' mi kegyelmes Koronás Királyunk" fegyverei fényes győzelmeket arattak a törökön. A „Napnyugoti Birodalomban" a pápa és a császár politikája teljességgel azonos volt. 1701-ben pedig már nem és még nem volt kuruc világ. Nem volna érdektelen annak a részletnek elemzése sem (136—137. 1.), amely szerint két asszony bírja a világot, a „Napba öltözött" és a „fenevadon ülő". Mindketten maguknak követelik Krisztust, a villongás pedig csak fegyver által igazítható el. Nem kell talán mondanunk, hogy az Apokalypsis két szimbolikus alakja az igaz egyházat és a „magna meretrix Babylonicá"-t, a pápai Rómát jelenti. A világosan látó prédikátor szinte előre indokolja a Rákóczi-szabadságharcot, noha ez nem Róma, de minden esetre a „Napnyugati Birodalom" ellen folyt. Csattanósan igazolja egyébként Rákóczi Emlékiratainak megállapítását is: „Az egész sereg — alig tizedrészét kivéve — kálvinista volt, s a papjaink iránt mutatott tiszteletlenség még a pártomat követő főurak szemében is az egyház rombolásának és üldözésének tűnt."31 A kálvinista parasztok, mihamarább a református nemesség is tudták, hol a helyük, s a templomaikban sűrűn hallott ilyfajta igehirdetés után nem sok hajlandóságot mutattak a katolikus egyház papjainak tiszteletére. (Megjegyzem egyébként, hogy Ember Pál könyve előszavában kifejti: e tárgyról — ti. a praedestinatioról — a losonci gyülekezet előtt prédikált is.) 31

Rákóczi Ferenc Emlékiratai (fordítottaVas I.), Bp. 1951, 71.