Századok – 1976
Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI
KORAI FELVILÁGOSODÁS ÉS NEMZETI MŰVELTSÉG 1055 ra. A katolicizmus 17. századi vezérkarának túlnyomó része, pl. a római Collegium Germanicum et Hungaricum hallgatósága, a főnemességből és az előkelő nemességből került ki, gyakran protestáns vagy konvertita szülők gyermeke volt. Ha csak a Veress Endre által kiadott anyakönyvet nézzük át, az alábbi olyan fontosabb személyek neveit találjuk, akik a 17. század második felében és a Rákóczi-korban tevékenykedtek: Kisdy György egri püspök, Lippay György esztergomi érsek, Szelepcsényi György esztergomi érsek, Jakusith György báró egri püspök, Szegedy Lénárd egri püspök, Pálffy Imre báró nyitrai püspök, Gubasóczy János kalocsai érsek, a jezsuita Sennyey István báró veszprémi püspök, Bársony György váradi püspök (a Veritas toti mundo declarata szerzője), Balog Miklós váci püspök, Esterházy György báró (aki mint az esztergomi főkáptalan csapatainak vezére 1663-ban a párkányi csatában elesett), Benkovith Ágoston pálos generális, majd váradi püspök, Pongrácz György báró váci püspök, Telekesy István egri püspök, a már említett Kéry János gróf, Illyés András erdélyi püspök, Jaklin Balázs nyitrai püspök, a pálos-rendi Széchényi Pál kalocsai érsek, 1697-től gróf Pyber László nagyprépost, Illyés István nagyprépost és még sok más, az országos szereplés terén kevésbé kiemelkedő személy.15 Nagyon ide kívánkoznak Rákóczi Emlékirata, nak ismert szavai, amelyek kiválóan jellemzik a katolikus klérus helyzetét és tevékenységét: „Lipót császár a püspökségeket csak olyan alattvalóira szokta ruházni, akiket a jezsuiták ajánlottak. Ezek pedig a legalacsonyabb nemességből vagy egészen népi születésből választották papjaikat, akik inkább szent hivatásuk méltóságával, mint erkölcseik tisztaságával, tudományukkal vagy irgalmukkal tűntek ki. Minthogy a nép és a nemesség legnagyobb része eretnek vallásokat követett, a lelkipásztoroknak nem voltak híveik, s ezzel az ürüggyel nem prédikáltak, az ifjúságot sem oktatták katekizmusra, de szigorúan megkövetelték parókiájukból a tizedet, és pénzt halmoztak alja rokonságuknak. A félig rombadőlt templomok düledezőfélben maradtak és még tisztaságot is alig tartottak bennük."18 A fejedelem által hitelesen megrajzolt kép főként az ország török alóli felszabadítása után kialakult helyzetre jellemző, tehát az 1690-es évekre: az ellenreformációs harc még a katolikus klérust is jobban ébren tartotta, mint a hatalom-védte nyugalom. Erről alább még szólunk, de előbb hadd mutassunk be, e szakasz lezárásaként egy igen jellemző irodalmi példát. 1693-ban jelent meg Nagyszombatban Széchényi György esztergomi érseknek ajánlva, s nyilván az ő költségén, a piarista Moesch Lukács Vita poetica c. költészettani kézikönyve, amely — különben színvonalasan — a költészetet teljes egészében a főnemesi udvarok reprezentációs igényeinek szolgálatába állítja, tehát a költői alkotást kizárólag az alkalmiság szintjén tudja elképzelni. Szemhatárából már a középnemesség is kiesik. A barokk költészet e latin nyelvű kézikönyve nem állhatott távol Gyöngyösi István költői célkitűzéseitől és ízlésétől17 A protestánsok, főként a helvét hitvallás követői, a polgárosuló, sőt forradalmi mozgalmakon is átment nyugattal tartottak kapcsolatot: a holland szabadságharcra és az angol forradalomra gondolok. A 17. század második 15 Veress: i. m. 25—72. passim. 16 Rákóczi Ferenc Emlékiratai (ford. Vas István), Bp. 1951. 70. 17 Bán Imre: Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI—XVIII. században, Bp. 1971, 62 — 78. 4 Századok 1976/6.
