Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ES ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁG 102 ö 22-én Kollonics Lipót a királyi tanács utasítására körlevelet küldött szét a vármegyékbe és a városokba arról, hogy az életnívó általános lehanyatlása miatt szükséges, hogy elősegítsék a manufaktúrák létesítését, a kereskedelmi forgalmat a földek, bányák, szőlők, kertek művelését.1 2 A tervek azonban tervek maradtak. Az intézkedések nem értek célt, vagy ellenkező hatást váltottak ki. A Habsburg-abszolutizmus Magyarország népeinek 17. századvégi történetében a szenvedés, bekerítettség, kifosztottság komor fejezete. Miért alakult mindez ilyen formán ? Már régen túljutott a történettudomány azon, hogy indulatokban, egyes emberek érzelmeiben keresse az okát nagy történelmi folyamatok ütközéseinek. A sovén nacionalizmus elfogultságai és kisajátításai pedig sokszor zátonyokra futtatták már a kutatást és a múltban önmaguk előzményeit kereső társadalmakat. A valósághoz csakis úgy kerülhetünk közelebb, ha megvizsgáljuk a Habsburg-abszolutizmus társadalmi bázisát, államrendszerének összefüggéseiben tekintjük át magyarországi intézkedéseit, és az ellene feszülő hazai társadalmi harcokat. Ismeretes, hogy a rendkívül eltérő fejlettségi szinten levő, különböző történeti hagyományú országokból álló Habsburg-birodalomban nem volt olyan gazdag és mi több, egységes polgári osztály, mint Franciaországban. A császári udvar, az államháztartás külföldi hitelekre szorult. A konjukturális helyzet lehetőségeit főleg az olasz, német majd legkülönbözőbb nemzetiségű pénzügyi vállalkozók, leginkább pedig az udvari arisztokrácia használta ki az állam nagy kárára és éles konkurrenciaharcot vívott egymással is. A dinasztikus érdek pedig a rendekkel kötött kompromisszumok útjára szorította az udvart. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy monopóliumokat, monopolisztikus jogokat vagy előnyöket részben olasz és német vállalkozók kaptak államkölcsönök fejében (Carlo Miglio, Joanelli, Vichter von Grueb, Oppenheimer), részben pedig az udvari arisztokrácia — hivatalnokok, generálisok, hadseregszállításba is bekapcsolódó egyházi és világi főurak — sajátították ki a kereskedelmet. Nemcsak az államilag támogatott kereskedelmi társaságok haszonélvezői ők, hanem az ipartelepítés jogával is ők élnek. Elmaradt fizetésüket birtokadományokkal egyenlíti ki a kincstár (Auersperg, Althan, Caprara, Gonzaga, Hocher, Volkra, Harruckern, Zinzendorf stb. családok). Montecuccoli például marhakereskedelmet űz és bányarésztulajdonos is lesz. A német lovagrendnek elzálogosított jászkun kerület ügyletében Kollonics a csendestárs. Kevéssé ismeretes, hogy ő a korszak egyik legnagyobb hitelezője is.13 Néhány magyarországi és erdélyi főúr és egyházi birtokos ugyancsak hozzájut udvari támogatással monopóliumokhoz, vagy részleges kereskedelmi, ipari engedélyekhez. így Esterházy Pál nádor Oppenheimer sómonopóliumában veti részt. Engedéllyel bonyolított le nagyobb sókereskedelmi ügyletet Károlyi Sándor. Szelepcsénvi érsek a bécsi kereskedelmi bizottság tudtával, sőt biztatására szervezett posztómanufaktúrát. A pálosok Pilisszentléleken telepítettek üveghutát. A Habsburg udvar gazdaságpolitikájának kárvallottjai sem egyedül magyar, horvát és erdélyországiak; Tirol, Krajna, Szilézia és a több 12 Kollonics körlevelét az Eperjes városi levéltár anyagából ismerem. Csehszlovákia: Eperjesi Járási Levéltár, Eperjes város Levéltára M. B-12 Miscellanae 1689. 13 Kiss J. : Küzdelem a jászkunsági pusztákért a Német Lovagrend uralmának első évtizedeiben. Agrártörténeti Szemle, 1973. J. Maurer: Kardinal Leopold Graf Kollonitsch, Primas von Ungarn. Innsbruck, 1887. A 17. század közepétől növekvő hitelügyletekről Bakács I.: A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a 17 —18. században. Bp. 1965. Történeti Statisztikai Kötetek.
