Századok – 1976

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI

1024 ] В,. VÁRKONYI ÁGNES Erdélyt észak-dél irányban átszelő új kereskedelmi út az átmenő forgalomnak kedvezett. Az ország földrajzi adottságai pedig egyenesen megkövetelték a síkvidékek és a hegyes, erdős tájak között az élénk kereskedést. De ami a kapitalizmus előtti társadalmakra általában jellemző, itt a polgári fejlődés elmaradottsága, a rendiség ereje, a szegénység, az állami egység és önállóság hiánya, s az állandó hadihelyzet miatt még súlyosabb: a mezőgazdasági termelékenység alacsonyfokú és esetleges. Ellátás és fogyasztás kiegyensúlyozott ritmusa ismeretlen. Helyenként még a naturálgazdálkodás viszonyai közt élnek. A szállítást a vármegyék szervezik meg és bonyolítják le, rendszerint jobbágyrobottal. Világi ós egyházi földesurak, városok, vármegyék, váruradalmak hatáskörébe tartozik az utak, hidak, átkelők fenntartása, folyómedrek tisztítása, tehát nagy a zűrzavar és kevés a jó útszakasz. Annál több a vám, s a kereskedő hasznát megcsapoló önkényes bírság. Magyarország állami berendezkedésére a kettős államhatalom jellemző: egyik pólusán a rendek és a rendi főméltóságok, másikon a magyar királyi koronát viselő Habsburg császár a hatalmát megtestesítő birodalmi hivatalokkal. Ez a kettősség amellett, hogy költséges, hiszen az ország társadalmának két államszervezeti garnitúrát kell eltartania, felettébb célszerűtlen is. Mindezt összevéve az új gazdasági lehetőségeket a termelés bővítésére kihasználni, élni a konjunktúrával csakis bizonyos alapvető feltételek között lehet. Ilyenek az ország külső és belső biztonsága, az életkörülmények nyugalma, országos méretű kapcsolat a nemzetközi kereskedelemmel, az éles osztályellentétekkel megosztott társadalomban a terhek elosztásának új rendszerével, a nemesi előjogok korlátozásával s a kereskedelem és ipar védelmével és ösztönzésével megteremteni a feudális gazdasági rend bizonyos, a korábbinál kiegyensúlyozottabb ritmusát. Mindezt a feudalizmus viszonyai között csakis a szervezetében centralizált, kormányzási metódusában pedig a központi elhatározásokat keresztülvinni képes államhatalom valósíthatja meg. A 17. század második felében Európában az abszolutista államnak már jelentős múltja, nevezetes példái és változatai vannak. Anélkül, hogy belebocsátkozhatnánk most a centralizált és abszolutista államhatalom kialakulásának okairól, osztálybázisáról immáron évtizedek óta folyó hazai és nemzetközi történészvitákba, hangsúlyozzuk, hogy a feudális viszonyok között a 17. században a gazdasági társadalmi fejlődés elért szintje egyenesen megkövetelte az igazgatási szervezet, a hadsereg, az állami jövedelem, a társadalmi teherviselés és a művelődés országos méretű átrendezését és összefogását. A további fejlődés pedig olyan feladatok megoldását kívánta az adott osztályviszonyok kereteiben, amelyekre a feudális termelési viszonyok között csak a központi államhatalom képes. Az abszolutizmus nemzetközi vitája ma még koránt sincs lezárva. Az újabb vizsgálatok egész sor új kérdésre hívják fel a figyelmet. Ilyenek: az uralkodó és az uralkodói tanács viszonya, a központi elhatározások mögött fellelhető osztály- vagy csoportérdek kérdése, a jobbágypolitika, a művelődés ügye. Számításba veendők továbbá: az abszolutista kormányzás hatékonyságának a népességszám alakulásában, a szállítási és hírközlési viszonyok elégtelenségében, kis hatósugarában s mindenekelőtt a hadseregellátás és az adók terhei miatt igen nagy társadalmi ellenállásban rejlő akadályai, amelyek ugyanakkor új kormányzási megoldásokra és technikai újításokra kényszerítik az államot. Amint megdőltek az abszolutizmust valaminő osztályok feletti államnak, vagy a feudalizmus ós a kapitalizmus között átmeneti jellegű államnak valló korábbi