Századok – 1976

Történeti irodalom - Világtörténet képekben. II. köt; 1640-től 1970-ig (Ism. Haraszti Éva) 986/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 987 Munkájukat megalapozta, hogy valamennyien hosszabb ideje foglalkoznak egyetemes történeti kérdésekkel, valamennyien kutattak külföldön, s valamennyien otthonosan mozognak nemcsak a magyar, de a nemzetközi történeti irodalomban is. Egy kis ország tudósainak sokkal többet kell teljesíteniük, hogy nyelvi korlátaikat áttörve, megismerjék mások eredményeit és megismertessék a magukéit. Ez a tény mindenképpen sarkallóan hat; szerencsés esetben pedig magasabb minőségre is vezet. E hátrány, mely olykor előnnyé válik, s az a módszertani felkészültség, amelynek segítségével a kötet szerzői az események burkát szinte feltörve az oksági összefüggésekre tudnak figyelni, tette lehetővé, hogy az olvasót sok ötlettel válogatott képanyaguk s azok kommentárjain — s mindenekelőtt a bevezető összefoglalások révén — az emberi történelem lényegébe avassák be, eligazítsák földrészek népeinek, intézményeinek, szokásainak, kultúrkincseinek birodalmában. S éppen ebben rejlik e kötet egyik értékes eredménye: bár viszonylag kevés értékelést ad, anyaga között mégis olyan látásmódot nyújt, amelyet talán szebb és gazdagabb képanyagú összeállítások sem tudnak nyújtani, s amely segít abban, hogy az emberiség történetének belső logikáját megfejthessük, fejlődését, fejlődési lehetőségeit bizalommal szemléljük. Hogyan érték el ezt a hatást a szerzők Î Részben úgy, hogy jól periodizálnak, az egyes szakaszokat átfogóan jellemzik, majd a szakaszokat részekre, országokra, kisebb egységekre, (az 1945-öt, a második világháborút követő időszakot 1970-ig évekre) bontva mutatják be a történéseket, kitűnő térképekkel kísérve az eseményeket. A Világtörténet képekben első kötetének módszerét követik, de kiaknázzák a forrásanyag megváltozásában rejlő új lehetőségeket, — a fényképet, a sajtóban, képeslapokban rejlő kincsesbányát, és segítőtársul szegődtették a nagy találmányt, a filmet. Ahol a pergő események megkívánták, maguk is éltek a folyamatosság filmszerű érzékeltetésének eszközeivel. Történetírásunk tagolását követve mutatja be az újkort, 1640-től, az angol forradalomtól 1917 novemberéig, az oroszországi szocialista forradalomig, illetve az első világháború végéig Márkus László és Hanák Péter. E kor alapvető gazdasági-társadalmi folyamatát a kapitalizmus kialakulása, uralkodóvá és világrendszerré válása, majd kezdődő hanyatlása alkotja. A francia forradalom, az ipari forradalom, a Párizsi Kommün nagy témái mellett a cári birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia bukásának érlelődósét, folyamatát jelenítik meg, széles tablón sorakoztatva fel a korszak embereinek szokásait, életmódját, művészeti alkotásait, a stílusirányzatokat. Az első világháború képanyaga is impresszív. A szerzők szívesen elidőznek képeikben a nagy találmányoknál, a 18., 19. századi és 20. századeleji francia és osztrák művészeti alkotásoknál, Ázsia ébredésénél, életének, mozgalmainak a proletariátus képi hatásokban nagyerejű élethű ábrázolásánál. A legújabbkor 1917—1939-ig terjedő részét Ormos Mária, 1939-től 1970-ig terjedő részét Ránki György vezeti be és fogja át, rámutatva a korszak nagy ellentéteire és a jellemzően „visszafordíthatatlan változásnak" elnevezett Vitra, amelynek során a munkásosztály emancipálódása, felszabadulása és győzelme végérvényes folyamattá vált. Nem volt könnyű ezt a korszakot sem minden válságával együtt ábrázolni, hiszen, mint arra az egyik szerző rámutat, sohasem voltak osztályok, országok, földrészek között az ellentétek az emberiség történetében oly nagyok, mint e korban, de ugyanakkor sohasem volt több esély az ellentétek felszámolására sem. A második világháború után, minél közelebb érünk napjainkhoz, annál többet kívánunk kapni a két világrendszer egymás mellett élésének folymatairól, a szocializmus és kapitalizmus diametrális ellentétei közepette a mindkettőben végbemenő változásokról, a szocializmusnak világrendszerré való szélesedéséről, gyorsuló növekedéséről és egyre fontosabb szerepköréről a világpolitikában.