Századok – 1975

Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI

I'OSZTÖFAJTAK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 785 hető, hogy 1501 és 1504 között az észak felől behozott posztók között lausitzi posztó jutott szerephez, 1530-ban az északnyugat felőli behozatalban a morva, sziléziai, lausitzi áruk domináltak. Az 1563/64. évi váci török vámelszámolások tanúsága szerint magyar nevű kereskedők hoztak magukkal morva és sziléziai posztót. Ennek az árunak hosszú pályáját mutatja, hogy Lorántffy Zsuzsánna 1652. évi szegődményjegyzéke is említi a morva posztót. A sziléziai áru pedig Kolozsvárra jutott Krakkóból 1611 — 1631. években.3

3 A 'neuhausi' posztó (szerepel Magyarországon tudomásom szerint 1405 körültői 1458-ig) a Budai Jogkönyvben (Ofner Stadtrecht) tűnik fel: 'newnhawser' (95. pont), 'Newhawser' (424. és 441. pont), előfordul az 1436. évi Sybenlinder János-féle harmincadjegyzékben: 'Newhewser'. Hogy ez a posztófajta Pozsonyon át került az ország belsejébe, egy 1445. évi városközi levelezés mutatja: Buda tanácsa kéri Pozsony város közbenjárását, mert egy pozsonyi mészáros régóta tartozik egy budai mészárosnak egyebek között 7 vég 'Newenhäuser' posztóval. Ha a budai mészáros valamilyen ügyletben ezt kötötte ki, tudhatta, hogy az áru Pozsonyban megszerezhető. Valóban említik az 1451. évi ottani kamarai számadásokban. Szerepel az 1457/58 évi pozsonyi harmincadkönyvben az olasz, németalföldi és német posztóknál kisebb értékszinten, behozta pl. Gailsam Albert társasága és Ulrik kalmár. A kereskedelemtörténeti irodalom a posztónevet adó helyet (Neuhaus=Jindfichűv Hradec) Csehországban találta meg, amit alátámasztott más, a cseh koronához tartozott helyekről (Brünn, Teschen) való posztókkal együttes említése és értékelése a Budai Jogkönyvben, s ezt látjuk a Sybenlinder János-féle jegyzékben is (Iglau, Brünn, Teschen). 1457-ben pedig egy cseh nevű kereskedő (Jannko von Neunhaws) hozott be városából való posztót (7 tuch Neunhawsser 9 elln tuch Neun ha wsser) Pozsonyba, más szlávos nevű posztóval egyetemben.34 A német hangzású posztónevek a magyarországi forrásokban olykor végigkövethető torzulások útján keletkeztek, bár nem német posztóra vonatkoznak. Ha tehát a németalföldi Saint-Trond (Sint-Truiden) flamand nevét németes változatú posztónévben Prágában 1399-ben: panni deTrutnand, a Dintner-féle kereskedelmi könyvben 1402/7 években: swarzes und grünes von Sant Draut, Bécsben 1422-ben: tuch von Sandtriuten, KarlStejnben 1428-ban: panni Trutnowiensis találjuk meg, akkor a Budai Jogkönyv (Ofner Stadtrecht) posztónévalakjait: von trautein (95. pont), Von trautner (424. pont), trawtner (441. pont), amelyek középfinom posztót jelölnek a rangsorban, valamint az 1436. évi Sybenlinder-féle tarifában szereplő posztónevet : de panno Trauttner és az 1457/58 évi pozsonyi harmincadkönyvben szereplő posztónevet: trawtnar hasonlóan értelmezhetjük. Már régi gazdaságtörténetírásunk joggal lokalizálta mindezeket a németalföldi Saint-Trond városba és a kikövetkeztethető német Trauten, Trautten, Trautenau alakot nem tekintette német városnévnek, csak kivételelesen, ám tévesen azonosította a cseh Trutnovval. De ha törlünk is egy „cseh" posztónevet, számuk nem fogy meg. Az 1530 első felében Brassóban 33

Kováts Ferenc: i. m. 102, 181; Fach Zsigmond Pál: i. m. 30 — 31; Szűcs Jenő: i. m. 184; S. Goldenberg : Comertul, productia si consumul. . . 885, 894;-Samuil Goldenberg : Kolozsvár kereskedelme. . . 301; Alfred Hoffmann : op. eit. 73; Walter Kuhn: Geschichte der deutschen Ostsiedlung in der Neuzeit. II. Band (Köln —Graz, 1957). 162; Endrei Walter: i. m. 787, 789, 792. 34

Karl Mollay: op. cit. 95, 424, 441. pont és 217, 222. о.; Kováts Ferenc: i. m. 20, 103, 160, 173, 211; Vármúzeum, Mályusz-féle nagyméretű regeszták, kézirat 103. sz.; Vármúzeum, Mályusz-féle regeszták, kézirat 612. sz.