Századok – 1975

Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI

I'OSZTÖFAJTAK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 783 katonai jelentőségű kapuja, a Wöhrdertor is őrzi a hely emlékét. A problémát fokozza, hogy a XV. század végén — a XVI. század elején Dél-Erdélyben érdekes szóösszetételben jelenik meg egy posztónév. A nagyszebeni huszadjegyzékben az 1500. évben többször is szerepel: Langwerder, németalföldi és német áruk közötti helyen vagy a nürnbergi posztó után. 1495-ben, 1497-ben és 1507-ben juttatásjegyzékben olasz vagy németalföldi posztó után szerepel: Langwerder, Languerder. A következetes egybeírás miatt nehéz arra gondolni, ami egyébként a posztónevek gyakorlatából kézenfekvő volna, hogy 'hosszú werdi' posztót jelentene. De a 'vékony, keskeny' változat mégis ezt sejteti. Ezt a megoldást azért is javasoljuk, mert csak hasonló, de nem azonos helynévalakot találhatunk Augsburg táján (az újkori Langweid névalakja 1462-ben Lanckward), de ez az egyezés igen bizonytalan. A nevek mégiscsak kijelölnek egy meghatározott iparföldrajzi környezetet, amelyen belül Nürnberg posztója dominált, ezért ennek elővárosa a legvalószínűbb gyártási hely. Az erdélyi előfordulások kiváló ismerője mégis Weert névhez kapcsolja az említett 1500. évi adatot, valamint az 1503-ban Brassóból Oláhországba (Havasalföld, Muntenia) vitt árut és a Brassó forrásanyagában 1529/1556 közt előforduló textiliát. Ilyen helységet Németalföldön találunk (Limburg tartomány), amelynek valószínűsége a korábbi magyarországi előfordulások névalakja miatt elmarad a Nürnberg melletti helyé mögött.26 A XV. században Magyarországra behozott középfinom posztók között történetírásunk számontartja Eichstädt bajor város posztóját. 1436-ban a Sybenlinder János-féle harmincadEstábán lát juk : de panno Achstetter. A csaknem legolcsóbb posztók közé sorolták. 1457/58 évben a pozsonyi harmincadkönyv tanúskodik ennek az árunak behozataláról. Wolfgang Holczar egy véget hozott be belőle: tuch aechstetar.27 A nem megoldott posztónevek közé kerül az 1436. évi harmincadjegyzékből, Sybenlinder János összeállításából: Ratenburger. Az áru vámtétele az utolsóelőtti nagyságú a posztók között. Ez német posztónevek közé került, és ezért elsősorban ott kellene keresni eredethelyét. Ratenburg azonban jelentéktelen, bizonytalan lokalizálású helység volt. A jelentékeny Rothenburgot mindig így írják, ezért biztosan ezt sem merném pusztán nyelvi alapon javasolni. Hangtanilag át lehet talán hidalni a Ratiborral való összekapcsolást (voltak Ratebor, Rathebor, Raceburgensis névalakjai), de ez meg Sziléziába esik, amelynek áruitól a jegyzékben határozottan elkülönül. Nem lehet véletlen, hogy Bamberg és Ulm előtt szerepel a jegyzékben, amelyek pedig Rothenburg -26

Karl Mollay: op. cit. 424. pont és 222. о.; Kováts Ferenc: i. m. 160, 168, 172 — 173, 211; Vármúzeum, Mályusz-féle nagyméretű regeszták, kézirat 103. sz.; Richard, Schmidt: Deutsche Reichsstädte (Berlin —Darmstadt—Wien, 1963). 61, 90; Konrad Weiß: op. cit. 17, 20, 46, 71; Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation I. 193, 236, 286, 293, 298, 472; Hermann Oesterley: op. cit. 378, 752—763; Lothar Berthold usw. (Red.): op. cit. 24, 33; itt is kifejezem köszönetemet Hermann Kellenbenz professzornak (Universität Erlangen-Nürnberg), akivel erre a posztónévre vonatkozó problémáimat Szczecinben 1974. május 23-án megbeszélhettem; Endrei Walter véleménye szerint is Wöhrd, Nürnberg egyik tipikus posztógyártó elővárosa szerepel a névben. Vö. H. Ammann : Die wirtschaftliche Stellung der Reichsstadt Nürnberg im Spätmittelalter (i. h.); Laurentius Diefenbach: Glossarium latino —germanicum mediae et infimae aetatis (Francofurti ad Moenum, 1857) 678; Lorenz Diefenbach— Ernst Wülcker : Hoch- und nieder-deutsches Wörterbuch der mittleren und neueren Zeit (Basel, 1885) 613. hasáb; S. Goldenberg: Comertul, productia çi consumul. . . 883-884. 27

Szűcs Jenő : i. m. 184; Hermann Oesterley : op. cit. 150; Kováts Ferenc: i. m. 102, 171, 211; Vármúzeum, Mályusz-féle nagyméretű regeszták, kézirat 103. sz.