Századok – 1975

Krónika - Az ellenállási mozgalom történetének kutatására kiírt pályázat eredményei 749/III–IV

KRÓNIKA 755 2. Galambos Futó Sándor: „Három nehéz esztendő" címen megjelent memoárja a szerző 1942—44 közötti tevékenységét ismerteti, miközben új részletekkel gazdagítja eddigi ismereteinket az újpesti, a kőbányai ellenállók, az óbudai csoport, a dunakisvarsányi csoport, a Damjanich utcai csoport, valamint a Práter utcai csoport harci tevékenységéről. Gyengíti a könyv hitelét, hogy a szerző a nagy egésztől, a KMP vezette mozgalomtól elszakítva tárgyalja az eseményeket, ezért munkájának végkicsengése túlzásnak tűnik. A kiadvány egyébként izgalmas, érdekes olvasmány, jól szerkesztett mű, amely számos fontos új adatot, tényt ismertet a magyar ellenállási mozgalom történetéről. 3.Somogyi János: „Kapóstól a Donig — Dontól az Oderáig" című forrásértékű visszaemlékezésében olvasmányosan és tényszerűen írja le, hogyan lett a Vörös Hadsereg front-propagandistájává. Részletesen ismerteti az antifasiszta iskolák munkáját, a frontpropaganda módszereit, eredményeit. Mondanivalóját őszinteség és az ügy igazába vetett hit hatja át. Tevékenységével nem hivalkodik, egynek tartja magát azok közül, akik vállalták az antifasiszta harc szolgálatát. Somogyi János pályaműve hasznos segítség a magyar hadifoglyok antifasiszta mozgalmának és a frontpropagandisták munkájának jobb, teljesebb megértéséhez. 4. Sárközi Sándor két munkájával jelentkezett a pályázaton. Az első: „Katonaszemmel a Budai Önkéntes Ezredről" című visszaemlékezése. Ezt a munkát elsősorban az teszi érdekessé, hogy a szerző mint az események egykori résztvevője „katonaszemmel" vizsgálja és értékeli az ezred történetét. A szerző újat elsősorban a saját alegységével kapcsolatban tud mondani, de amiket annak megalakulásáról, szervezéséről, ellátásáról, elhelyezéséről, felkészítéséről, bevetéséről és sorsának alakulásáról közöl, az mindenképpen figyelemre méltó és jelentős anyag a korszak kutatói számára is. Sárközi Sándor másik „Az ellenállási mozgalom bátor katonái" című pályaműve a Kőbányán szolgálatot teljesítő légvédelmi tüzérütegnél beosztott két tiszt, Messik János tartalékos hadnagy és Széchenyi Pál tartalékos zászlós életét, tevékenységét és halálukat írja le. Sárközi azonban nem áll meg a két hős tiszt életének ismertetésénél, hanem új, eddig ismeretlen részleteket mond el az ütegek életéről, háborús szolgálatairól, tisztjeik és a budapesti ellenállási mozgalom kapcsolatáról. Értékes új adalékokat tartalmaz az írásmű a polgári és katonai ellenálló csoportok kapcsolatairól, a párt által irányított partizáncsoportokról és a Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságáról is. IV. díj: (1500.— Ft) (10 db) 1. Kovács J. László: „A bátorsághoz kell valami más is. .." című pályamunkája igen jó megjelenítő készséggel, regényes formában megírt visszaemlékezés. Tartalma: a szerző és a vele kapcsolatban álló munkásfiatalok 1943—45 közötti budapesti tevékenysége, akiket az Aczél-csoport vezetőjének megbízásából a szerző szervezett az Almási-téri ellenállók csoportjává. A mintegy 10 ív terjedelmű, regényes formában megírt pályamű — a helyenkénti „lakkozások" megszüntetése után -— lelkesítő és így jó értelemben tudatformáló olvasmány lehet ifjúságunk számára. 2. Molnár István: „Börzsönyi éjszakák" című pályamunkája a Görgey-zászlóalj történetét írja le, amelynek tagja volt maga a szerző is. Adatai helytállóak, s mint visszaemlékezés a tényközlésen túl, számos értékes epizóddal gazdagítja az egység történetéről eddig megismerteket. Oldott, irodalmi előadásmódja élvezetes olvasmánnyá teszi Molnár István munkáját. 3. A „Felfelé a meredek úton" jeligéjű, „Szabadságért, békéért, emberségért" című pályamű (szerzője dr. Kürthy Sándor) a második világháború alatti polgári ellenállás történetének vázlatos feldolgozását tartalmazza. Az eseményeket, — amelyeknek maga a szerző is részese volt — kissé egyoldalúan tárgyalja, témáját nem tudta beágyazni az ellenállási mozgalom egészébe, jóllehet ezt a célt tűzte maga elé. A visszaemlékezés nem alkot egységet, hanem jobbára egymáshoz fűzött epizódokból épül fel. Az írás legnagyobb értékét a benne foglalt számos, eddig ismeretlen epizód, helyenként pedig új kutatási eredmények teszik díjazásra érdemessé. 4. Kerekes István: „Egy felderítő naplója" című pályaműve egy nyugdíjas szobrászművész visszaemlékezése, amelyben a csehszlovákiai Tyn városka partizánjainak és a város környékén tartózkodó magyar katonák együttműködéséről szól, akik között ott volt maga a szerző is. Az írásmű szerkesztése, kronológiai és történeti vezérfonala sok helyen kifogásolható. A szerző mégis jó szolgálatot tesz a történettudománynak azzal, hogy részletesen és színesen írja le a magyar katonák és a cseh partizánok együttműködését, hasznos adatokat szolgáltat arra, hogyan váltak a fronttapasztalatok alapján a visszaemlékezésben szereplő magyar katonák ós tisztek háborúellenessé, antifasisztává. Dicséretes a mű gazdag illusztrációja is. «