Századok – 1975

Történeti irodalom - Liszicina; L. N. lásd N. J. Bromlej - Locke; John: Levél a vallási türelemről (Ism. Ladányi Sándor) 737/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 737 DAS EIGEN-LANDRECHT DER SIEBENBÜRGER SACHSEN Unveränderte Wiedergabe des Erstdruckes von 1583. Herausgegeben vom Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde. Mit einer Einführung von Adolf Laufs und Worterläuterungen von Wolfgang Bührer. (München, H. Meschendörfer. 1973. XXXIX, 246 1.) AZ ERDÉLYI SZÁSZOK KÜLÖN TARTOMÁNYI JOGA Az erdélyi „szász nemzeti egyetem", amely Mátyás rendelkezései következtében nemzetiségi autonómiát élvezett, a XVI. század folyamán megérezte a római jog Európaszerte mutatkozó előretörését. A szászok nagy reformátora, Honterus János brassói nyomdájában 1539-ben és 1544-ben két könyvet adott ki, egy Digesta-szemelvénykötetet és egy római jogi kompendiumot a szászok használatára. A nemzeti egyetem hamarosan felszólította, hogy fordítsa le az utóbbit németre. Mégis Bommel Tamás nagyszebeni tanácsos tette meg a következő lépést, amikor 1560-ban latinul és németül összefoglalta a szász municipális jogot. Fronius Mátyás brassói tanácsos további szokásjogi szabályokkal és római jogi tételekkel bővítette elődei anyagát. 1570-i kiadványát az univerzitás gyűlései többször átnézték, kiegészítették, és 1582 végén küldöttség útján a Krakkóban tartózkodó Báthori István elé terjesztették. A fejedelem és lengyel király keleti hadjáratai után „Magyarországhoz közeledve" felkarolta a szászok ügyét. Á neki bemutatott jogkönyvet 1583. február 18-án „örök érvénnyel" megerősítette. Fronius még ebben az évben kiadta latinul és németül. Bár a latin szöveg a hiteles, Fronius német fordítása terjedt el jobban Erdélyben. A jogkönyv felölelte a magánjogot, az eljárásjogot és a büntetőjogot is. Az utóbbi a Carolina (1532) hatását árulja el, az egész mű pedig a római jogét. A szászok egységes írott joga — mint történetíróik állítják — jelentősen hozzájárult a nemzeti egység tudatához. 1853-ig volt érvényben, ekkor az osztrák polgári törvénykönyv lépett a helyébe. Ugyanakkor kezdtek vele tudományosan foglalkozni, de az érdeklődés az utóbbi időben észrevehetően alább hagyott. Jó egy évszázada nem is adták ki újra. Ezért örvendetes, hogy a Heidelbergben működő Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde közzétette az 1583-i német nyomtatvány facsimile-kiadását. A kötetet Dr. Heinrich Polonyi bocsátotta rendelkezésre. Eredetileg Paulus Kerzius doktoré volt, akinek maga a szerző ajánlotta; Kerzius egy latin verset is írt a mű latin kiadásához. A most kiadott német szöveget valaki (jelentéktelen) margó jegyzetekkel és a titulusok jegyzékével bővítette. A facsimile-kiadás sötétbarna nyomású, és nagyon szépen sikerült. Adolf Laufs heidelbergi professzor írt hozzá rövid — a mai német és a régi erdélyi szász irodalomra támaszkodó — bevezetést; nem az ő hibája, hogy az előzményekre nem használta Mályusz Elemér idevágó tanulmányait. Erdély egykori hovatartozása általában homályban marad, csak egyszer történik említés arról, hogy az Andreanum kibocsátója magyar király volt. Wolfgang Bührernek negyven sűrű oldalt meghaladó glosszáriuma más német jogi szövegeknél is használható. Bónis György JOHN LOCKE: LEVÉL A VALLÁSI TÜRELEMRŐL Latin—magyar nyelvű szöveg. Bev. Mátrai László. (Bp. Akadémiai Kiadó, 1973. Filozófiai írók Tára, Üj folyam 34. köt.) Az újkori angol polgári filozófia klasszikus képviselői közül John Locke alakja és munkássága a legkevésbé ismeretes általában is, de különösen Magyarországon — állapítja meg Mátrai László akadémikus a kötethez írt bevezető tanulmányában. Ezen az ismeretlenségen igyekszik változtatni a Filozófiai írók Tára, amikor közreadja Locke műveit: 1964-ben „Értekezés az emberi értelemről I—II.", s most a „Levél a vallási türelemről" című munkáját. John Locke (1632—1704), az angol polgári fejlődés harmadik szakaszát, a második forradalmat követő konszolidációt szolgáló filozófus. Nézetei az 1688-ban, az angol polgári történészek által „dicsőséges forradalom" gyanánt magasztalt változások idején uralomra jutott burzsoázia érdekeit képviselik, ennek helyzetét és szükségleteit fejezik ki, vagyis — amint Engels állapítja meg róla — „Locke mind a vallás, mind a politika kérdésében az 1688-as osztálykiegyezés gyermeke volt".