Századok – 1975

Beszámoló - Tudományos ülésszak Magyarország felszabadulás utáni agrárpolitikájáról és agrárátalakulásáról (Steinbach Antal) 693/III–IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS UTÁNI AGRÁRPOLITIKÁRÓL 707 A szervezeti felépítés módosításánál lényegesebb változtatásokat kellett végrehajtani gazdálkodásukban. Legsúlyosabb problémájuk az volt, hogy veszteségesen gazdálkodtak. Gazdálkodási hiányosságaik felszámolásának alapfeltétele volt, hogy az addigi extenzív gazdálkodási módról az intenzívre térjenek át. Az állami gazdaságok 1957-es gazdálkodási tervének kialakításánál gazdálkodásuk több évre érvényes irányvonalait, az intenzív gazdálkodásra való áttérés módszereit is kidolgozták. A deficitmentes gazdálkodás elérését az árutermelés növelése ós az önköltség csökkentése révén akarták véghezvinni. Célkitűzéseiket elsősorban nem új beruházásokkal, hanem a különféle rejtett tartalékok feltárásával igyekeztek realizálni. Az előadó a továbbiakban ezt az elemző munkát mutatta be részletesebben. Az 1957-es gondos és koncepciózus tervező munka a gyakorlatban is gyümölcsözött. Az állami gazdaságok 1959-ben elérték a nyereséges gazdálkodás megvalósításának küszöbét, kielégítően eleget tettek árutermelési feladataiknak és a fellendülő termelőszövetkezeti mozgalomnak nagymértékű gazdasági, szervezési és politikai segítséget tudtak nyújtani. A konferencia mérlegét Balogh Sándor egyetemi tanár vonta meg zárszavában. Megállapította, hogy bár a népi demokrácia történetének az agrárpolitika a leginkább feltárt területe, új adatok, friss szempontok és a korábbi irodalom még megerősítésre szoruló megállapításainak alátámasztása révén a konferencia mégis tudott újat adni. Annak okát, hogy történelmünk felszabadulás utáni korszakának feldolgozásában éppen az agrái történetírás produkálta eddig a leggazdagabb és legértésekesebb anyagot, abban jelölte meg, hogy a népi demokrácia agrártörténetének művelői többségükben már kezdettől elkötelezett szakemberek voltak és ma is azok. Mivel többségük népi származású és szakmai ismereteiket közvetlenül a felszabadulás után szerezték meg, nem kellett sok időt fordítaniuk a burzsoá történetírás és a sematizmus hatásainak leküzdésére. Annak ellenére, hogy ez a leginkább feltárt terület, koránt sincs témahiány, még mindig számos fehér folt található. Szembetűnő például, hogy a népi demokratikus forradalom időszakában a Szociáldemokrata Párt és az ellenzéki pártok agrárpolitikai elképzelései, törekvései milyen kevéssé feldolgozottak. A mezőgazdasági termelés, és ezen belül az egyes kultúrák fejlődésének bemutatása is történetkutatói feladat. Hiányzik még a régebbi szövetkezeti mozgalmak és a mezőgazdasági érdekképviseleti törekvések történetének átfogó bemutatása. Előttünk álló feladat az agrártörténet utóbbi harminc évének kutatásában a komplexitás elvének következetesebb érvényesítése is. E kutatásokban, különösen a paraszti tudat alakulása, változásai feltérképezésének munkálataiban nemcsak a történészek, hanem más társadalomtudományi ágak szakembereinek a részvétele is elengedhetetlen. Felhívta a figyelmet egy még kihasználatlan, ugyanakkor gyorsan apadó forrásra: az agrárpolitika kialakításában és megvalósításában jelentős szerepet játszott személyiségek megszólaltatására. Végül a helytörténetírás fontosságát hangsúlyozta. Mint mondotta: bebizonyosodott, hogy a helytörténeti kutatások eredményei a kialakult történelmi képet nemcsak mennyiségileg egészíthetik ki, hanem minőségileg is módosíthatják. Az ülésszak teljes anyagát, az ELTE Bölcsészettudományi Kara kiadásában, önálló kötetben tették közzé. Steinbach Antal