Századok – 1975

Beszámoló - Tudományos ülésszak Magyarország felszabadulás utáni agrárpolitikájáról és agrárátalakulásáról (Steinbach Antal) 693/III–IV

702 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS UTÁNI AGRÁRPOLITIKÁRÓL 702 uralkodott. Sokáig tisztázatlan maradt, hogy a Volksbund és az SS tagjain kívül, akiknek vagyonát a földreformrendelet értelmében elkobozták, kik jutnak még a kitelepítés sorsára. Majd mikor ez tisztázódott, a kitelepítendőknek, akik a német lakosság többségét tették ki, átmenetileg össze kellett költözniük a kisebbségben levő ittmarad ókkal, hogy házaikba az időközben megérkezett telepesek beköltözhessenek. A helyi állapotokat zűrzavarossá, a földreform lebonyolítását nehézzé tette ugyanis az a körülmény, hogy míg a földreform végrehajtása és az új lakosság betelepítése zömmel 1945 tavaszánnyarán történt, addig a német lakosság kitelepítése csak 1946 elején indult meg. 1945 tavaszától 1946 elejéig tehát a megye 106 községéből 60-ban az új telepesek és a kitelepítendők egyidejűleg jelen voltak. A földreform végrehajtásának idejére esett az új telepesek első hullámaként, a Bácskából átköltözött székely telepeseknek (3800 család, kb. 14 ezer fő) a völgységi járásban egy tömbben történő letelepítése. Ezt követte a Hajdú-Biharból jött belföldi telepesek, majd a Csehszlovákiából áttelepítettek elhelyezése. Ilyen körülmények között érthető, hogy a németlakta községekben a földigénylő -bizottságok nehézkesen vagy egyáltalán nem alakultak meg, s hogy a németek közül az igénylésre jogosultak sem jelentkeztek földórt. A völgységi járásban a 28 községből 22-ben alakult ugyan földigónylő bizottság, de ezek közül 13-ban csak 1 — 10 földigénylő akadt. Ahol a földigénylő bizottság nem tudott megalakulni, ott feladatát a helyi hatóság látta el. (Ez a körülmény számos visszaélésre adott lehetőséget.) Az előadó rámutatott arra, hogy a földigénylés mértékét mérsékelte az a körülmény is, hogy a németlakta vidékeken a földbirtokviszonyok kiegyensúlyozottabbak voltak mint a megye más részein. A magyarlakta községekben a földreform végrehajtása lényegesen kevesebb zökkenővel folyt le. Itt a földigénylő bizottságok március végén—április elején megalakultak. E bizottságokban a kisparasztok és törpebirtokosok voltak többségben, a mezőgazdasági cselédeknek a bejutásért nem egyszer harcolniuk kellett. Számos helyen nem volt elég felosztható föld. Ezeken a helyeken végeláthatatlan viták kezdődtek az igényjogosultak, a községek lakossága és az uradalmi cselédek, község és község, sőt a megye és a szomszédos megyék között. Ezeket a harcokat általában a pártok közötti vetélkedés is színezte. A fent vázolt problémák megnehezítették Tolna megyében a földreform végrehajtását, s sok helyütt a földviszonyok rendezése még 1947 utánra is áthúzódott. Filep Jánoe, az MSzMP Szabolcs-Szatmár megyei Archívumának vezetője „A »földet vissza nem adunk« mozgalom Szabolcs megyében" címmel tartott korreferátumot. Felszólalása első felében a megyei reakció földreform elleni támadását mutatta be. A megyei reakció a földreform végrehajtását, bár a reakciós megyei közigazgatási apparátus csendes szabotázsa ós a reakció suttogó propagandája lassítani igyekezett azt, természetesen nem volt képes megakadályozni. Utána azonban annál erőteljesebben támadták a földreform eredményeit. Főképpen a törvényadta lehetőségekkel (mentességi kérelmekkel, jogorvoslattal) éltek, illetve éltek vissza. 1945 augusztus közepére a megyei Földbirtokrendező Tanácshoz beadott jogorvoslatok száma meghaladta a háromezret. S az is előfordult, hogy a kisajátított földet visszaítélték (pl. Tiszabezdéden). Az 1945 őszi nemzetgyűlési választásokon a Kisgazdapárt Szabolcsban és Szatmárban még az országosnál is nagyobb arányú sikert ért el. Ez felbártorította a párt jobboldalán tömörülő reakciót, s a föld visszaszerzésére irányuló támadás a választások után még inkább felerősödött. 1946 tavaszán Szabolcsban perek tömegét indítva, a kiosztott földek felét követelték vissza régi tulajdonosaik. S nem is eredménytelenül. A megye reakciós közigazgatása a régi tulajdonosok ellenállási érdemeire vagy paraszti eredetére hivatkozva, a kiosztott földek 18%-át 1946 tavaszára már vissza is ítélte nekik. A régi tulajdonosok ezt a számukra kedvező légkört kihasználva az újgazdák körében bizony-