Századok – 1975
Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I
72 BAKTA GÁBOK Az új mozzanatok egész sorával találkozunk itt. 1. Négy ( ! !) győztes párviadal a törökkel. 2. A király ezért jutalmat igér neki. 3. Ennek kifizetését a kincstartó megtagadja. 4. György bosszúból megöl és kirabol egy adószedőt, és a török végekre készül. 6. A király megrémül és mégis megjutalmazza. 6. De a közbejött békekötés miatt a vállalkozást lefújják. A folytatás már az eddig megszokott: a lázadó tömeg vezérévé teszi Györgyöt. Az adószedő kirablása és megölése Szerémi és a bécsi kézirat (ld. lentebb) alapján Túrra lokalizálható. A keresztesek lázadása ténylegesen összefüggött a vállalkozás lefújásával. A törökkel valóban folytak béketárgyalások, noha eredményről nincs tudomásom. 1514 során valóban attól féltek a magyar urak, hogy György vezér megnyitja a török előtt az utat.3 5 Bartholinus hír-forrásai — nyilván a Bécsben időző magyar követségek tagjai -tehát addig teljesen ismeretlen eseményeket meglehetősen megbízhatóan közöltek. Semmi okát nem látom, hogy a György vezérről szolgáltatott információkat (különösen, mivel szabályosan illeszkednek az addig ismert összképbe) elvessem. Legföljebb a jutalmazás-epizód megkettőzése tűnik túlkombináltnak, de más támpont híján nem merném kijelenteni, hogy puszta írói túlzással van dolgunk. Az 1515-ben Bécsben kinyomtatott Bartholinus-féle szöveg tehát tartalmazza a vezéri kinevezés történetének legtöbb elemét, méghozzá a jelek szerint eléggé hitelesen — csak éppen magát a kinevezést hiába keressük benne. Taurinus alig négy évvel később megjelent Stauromachiája ezzel szemben — igen elnagyoltan — arról kívánta meggyőzni olvasóit, hogy a királyi trónra vágyva Székely György maga tette magát a felkelők vezérévé. Miután a szerző a magasabb klérushoz tartozott, nagyon valószínű, hogy Bakóczra való tekintettel próbálta az őáltala összegyűjtött keresztesek lázadásának ódiumát áthárítani a felkelés vezetőjére.3 6 Hasonlóképpen Bakócz környezetével hozták kapcsolatba a Kluch János által közölt rövid bécsi kéziratot. Keletkezési ideje tisztázatlan, 1526 novembere előtt azonban nem készülhetett.3 7 E szerint ,,. . . az ország előkelői és népe között nagy lázadás noniae foedus iniit. Id cum rex, regnique duces rescisserent, rem occultare, atque in aliud tempus bellum in Turcas suscipiendum consulere, animosque quantum poterant, ab incepto retrahere. Verum qui nomina pro cruce Christi dederant, rem damnare, impiumque esse, nee dignum pannonico nomini, nisi Christum sequerentur, asserere, atque deinceps de iis, qui incepto obstarent, se supplicium sumpturos palam dicere. Cum itaque nihil proficeret, cumque maximo odio, invidiaque prelatos principesque, a quibus saevissime expilabantur, prosequerentur, Georgium ducem primo, deinde regem créant." 35 A hadjárat leállítása és a felkelés közötti összefüggésről ld. Barta в. — Fekete Nagy A.: i. m. ÍII/6. fejezet. A béketárgyalásokról i. m. 1/4. fej. Az urak félelme György vezér törökhöz közeledéséről: Tomori Pál 1514. jún. 29-i levele az Okmánytárban. 36 Taurinus: Stauromachia. Bp. 1944. (Kiadta Juhász László). I. ének 345. skk. és 372. skk. sor. Vö. Szűcs J. i. m. 14. 37 Történelmi Tár, 1905 273. (Kluch J.) : „Unde inter proceres regni et plebeos magna exorta est sedicio. Quidam autem Georgius Siculus, qui illis diebus prope Nandoralbam unum famosum Thurcum singulari certamine vei duello deuincerat, cui rex pro remuneracione ducentos florenos commisit dare, qui per officiates regis de consilio procerum non sunt restituti. lile Georgius Siculus ultramodum perturbatus accessit ad archiepiscopum Strigoniensem, petens ab eo crucem sub tali colore, ut ipse capitaneus cruciferorum vellett esse et eos coerceret, ne in progressu ipsorum aliqua damna colonie inferrent. Ipse tarnen aliud in lingua aliud in corde habebat, quia iniuriam super proceres cum gente rusticana ob non solutione ducentorum florenorum ulcisci intendebat; crucem vero ab archiepiscopo Strigoniensi obtinere non potuit, sed sibi et seruitoribus suis crucem rubram de veluto affixit, fingens ab archiepiscopo impetrasse, venit Budam ad cruciferos, qui gaudio magno eum receperunt. Sed ille absque omni mora iuit ad oppidum Thwr . . ." Az írás folytatásában az 1521-i hadjáratot, majd a mohácsi csatát is ismerteti a szerző, s leírását Lajos király holttestének Szapolyai általi eltemetésével zárja, még Cettrich nevét is ismeri.
