Századok – 1975
Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I
70 BAKTA GÁBOK Ez esetben viszont azt nehéz megmagyarázni, hogyan került neve a felkelők hadba hívó parancsára. Igaz ugyan, hogy annak léteztek olyan változatai, melyeken más név helyettesítette Székely Györgyét. Nagy Antal bácskai felkelő hadnagyról is tudjuk, hogy saját nevében terjesztette a nevezetes szöveget. Csakhogy a „kiáltvány" keltekor ez a feltételezett zsoldostiszt már nem állhatott a parasztok élén, hiszen éppen őt kellett Székely Györgynek leváltania ! Azt sem tagadhatom, hogy a röplap név-alakjai mind erősen torzultak. Még az a — nagyon halovány — gyanú is kísért, hogy vajon nem Beriszló Péter bán rejtezik e titokzatos név mögött. Egy feltehető „Beryzlo banus" vagy „Beryzlo ban wr" eredetiből a „barbár" nevekhez és címokhez nem szokott német röplap-kiadó kis népi etimológiával könnyen csinálhatott Melchior Bannsert, Banckwrt stb. A magánhangzórend azonos, a kritikus szókezdő M pedig menet közben is alakul: Bannser — Vansar — Mouder. Köztudott volt, hogy a bán 1614 tavaszán cseh vagy német zsoldosokat toborozva a török ellen készült.31 Ez a hír olyannyira összemosódott a kereszteshad fogalmával, hogy mint láttuk, Velencében is úgy értesültek: a bán a parasztok vezetője. Ugyanilyen hibás híresztelés Németországba is eljuthatott, s a röplap-szerkesztő könnyen összekapcsolhatta a kiáltványról szóló történettel. De ugyanígy akár a zsoldostiszt Menyhért nevével is helyettesíthette valaki az ismeretlen új nevet . . . így mindez megmarad kombinációnak, amit felesleges lenne folytatni. Csak a Székely Györgyre vonatkozó részlet érdekes amúgy is számukra. Okleveleink vizsgálatát tehát a következő eredménnyel zárhatjuk. 1. Székely Györgynek a pesti keresztes főtábor vezérévé történt állítólagos kinevezését sem közvetlen, sem közvetett adat nem bizonyítja. 2. Ugyanakkor nagy valószínűséggel állítható egy eddig ismeretion pesti keresztes parancsnok létezése. 3. Okleveleink egységesen a marosmenti fordulattal kapcsolatban említik először a paraszt vezért, kifejezetten olyan beállításban, hogy csak a kereszteshadjárat „eltorzulása" során jutott hatalomhoz. Meggyőződésem szerint mindebből csak az következhet, hogy Székely Dózsa György eredetileg nem volt a keresztesek vezetője. De akkor honnan származik a kinevezéséről szóló, eddig a kétely árnyékától is mentes hiedelem ? A választ a humanista visszaemlékezések, a történetírás vizsgálata adhatja meg. A historikus! hagyomány korántsem olyan egyértelmű, mint azt a kutatási vélemény egységessége alapján gondolhatnánk. A Szűcs Jenő által javasolt értéksorrend32 ezerint legmegbízhatóbbnak vélt szerzők közül Szerémi tud a kinevezésről, a Verancsicskézirat nem, a bécsi kézirat pedig úgy tagadja azt, hogy akár szándékos ferdítésnek is nézhetjük szavait. A valamivel kevésbé becsült kortárs-humanista értesülések (Cuspinianus, Bartholinus, s talán Barbaro is ide vehető) egységesen a vezérnek a nép általi megválasztásáról írnak, a nagy humanista történészek viszont (Jovius kivételével) a hivatalos kinevezésről vélnek tudni (Tubero, Brutus, Istvánffy). Az általános értékelés tehát ebben a konkrét kérdésbon nem elegendő. Nézzük tehát a részleteket. A sokszínű hagyomány elemeit előbukkanásuk sorrendjében érzem legjobban megfoghatónak. Nos, az időrend elején Cuspinianus és Bartholinus áll, nagyon friss, alig egy évvel az események után Budán és Bécsben szerzett információikkal. Cuspinianus az 1616 nyári budai követsége során szerzett híreket a következőképpen foglalta össze: „De váratlanul föltámadt a parasztok bizonyos rendetlen soka-31 Ulászló parancsa Beriszlóhoz április 24-én (Id. a 24. jegyz.) és Boriszló levele Pozsony városához (Okmánytár, 1614 V. 4. = Pozsony város levéltára, N. 4532. OL Filmtár). "2 Szűcs J. : i. m. 14. sk.
