Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

OI.ASZ DOKUMENTUMOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL 667 hasonlít a májusihoz, amikor azonban az igen kedvező alkalmat nem sikerült kihasználni a kommunista kormány megbuktatására. Döntést kell hozni a cselekvésről, mégpedig gyorsan, mert különben Szamuely szélsőségesei kerülnek hatalomra !" A második „kedvező alkalmat" már nem szalasztották el a magyar proletárállam megdöntésére. Nem Szamuely „szélsőségesei", hanem — a Peidl-féle szakszervezeti kormány jelentette néhány napos átmenet után — az ellenforradalmi reakció legszélsőségesebb képviselői kerültek hatalomra, akik véres kegyetlenséggel számoltak le a Tanácsköztársaság sokszáz vezetőjével és közkatonájával. * Az olasz diplomáciának a magyarországi Tanácsköztársasággal kapcsolatos táviratai azt tükrözik, hogy az olasz külpolitika domináns eleme volt az olasz burzsoázia államának a proletárdiktatúrával szembeni ellenséges beállítottsága. A bécsi és budapesti olasz diplomaták aggodalommal figyelték a Tanácsköztársaság minden sikerét, előszeretettel terjesztették az annak állítólagos „rémtetteiről" szóló híreszteléseket, és aktív támogatást nyújtottak az ellenforradalmi erőknek. Jó kapcsolatokat tartottak fenn a Tanácsköztársaság ingadozó szociáldemokrata vezetőivel, akiktől számos értékes információra tehettek szert. Ugyanakkor az olasz diplomácia igyekezett kihasználni helyzeti előnyét, amely abból adódott, hogy a Tanácsköztársaság idején az antant hatalmak közül egyedül Olaszországnak volt állandó képviselete Budapesten. Ezt mindenekelőtt francia- és jugoszlávellenes céljaira igyekezett felhasználni. Mivel az olasz kormány a Tanácsköztársaságot rövidéletű, átmeneti rendszernek tekintette, nem akarta ezalatt sem szüneteltetni éppen megkezdett kísérletét egy Róma—Budapest szövetség kiépítésére. Ezzel szövetségesei erélyes bírálatát váltotta ki. Minthogy azonban az olasz uralkodó köröknek a Tanácsköztársasághoz való viszonyában a kommunistaellenesség volt a meghatározó elem, az olasz diplomácia hamarosan felhagyott e kísérleteivel, teljes mértékben csatlakozott az antant hatalmak politikai és gazdasági blokádjához, s maga is sürgette és helyeselte a katonai intervenciót a Tanácsköztársaság megdöntésére, Kun Béla 1919, július 27-én az Avantü-ban megjelent interjújában ftz alábbi jellemzést adta Olaszország és a Tanácsköztársaság kapcsolatairól: „Kérem önt, adja át az Avanti !-nak a párt vezetőségének, a tagoknak és az egész olasz proletariátusnak forró üdvözletemet, amelyet abban a biztos tudatban küldök, hogy hamarosan testvéri szövetségi szerződóst köthet egymással a magyar és az olasz proletariátus, minthogy a budapesti olasz képviselet úgysem csinál egyebet, csak újabb és újabb nehézségeket támaszt, s kívül-belül ártani igyekszik nekünk. Az olasz katonai misszió rideg, ellenséges indulattal kezel bennünket. Pontosan megállapítani nem áll módomban, vajon szervezett viszonyban áll-e az ellenforradalmárokkal az olasz misszió. Azt azonban határozottan állíthatom, hogy a nagypolgárság, a mágnások és a zsidó bankárok, meg a katolikus papok legfőbb reményeiket éppen az olasz misszióra alapítják. Mindenesetre tény, hogy a misszió hivatalosan védelmébe veszi az ellenforradalmárokat. Arra a kérdésre, vajon tart-e fenn mivelünk gazdasági kapcsolatokat az olasz katonai misszió, azt válaszolhatom Önnek, hogy mivelünk nem (kiemelés az eredetiben—R. Gy.) ... a magyar úri banda ma közvetlen támogatását élvezi az olasz kormánynak Rómában és az olasz katonai missziónak Budapesten."15 15

Idézi Franco Ferri: „Az olasz szocialista munkásmozgalom ós az 1919-ee magyar szocialista forradalom" c. tanulmánya, amely megjelent „A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége és nemzetközi hatása" c. előadás-gyűjteményben (Kossuth, 1960, 281 — 282. old.). Kun Béla szavait igazolják Romanelli emlékiratai, amelyekben egyebek között leírja azt is, hogy informátoraitól rendszeresen megkapta a Vörös Hadsereg hadmozdulati terveit és azokat — a román főparancsnoksághoz való továbbítás céljából — megküldte a bécsi olasz missziónak. (Romanelli idézett műve 252 — 253). 11 Századok 1975/3—4