Századok – 1975

Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I

68 l! ART A GÁBOR Komolyabban kell számolnunk viszont azzal a ténnyel, hogy az eseményekről eléggé részletesen, sokszor szenzációkra vadászva beszámoló egykorú magánlevelezés sem látszik tudni Székely Györgyről. Május 8-án írt Selmecbányára egy budai polgár hosszabb levelet, s abban beszól a toborzásról, Bakócz érsekről, Beriszlóról — de a keresztesek parancsnokáról szót sem ejt. Május 26-én kelt, ugyancsak Budán, Stek János orgonista levele, szintén sok érdekes részlettel — de megint csak minden, az önkéntesek vezérletére való utalás nélkül. S végül hallgat Székely Györgyről az a május 31-i budai cseh levél is, amelyik először ad részletesebb tudósítást az alföldi eseményekről, s a marosmenti véres fordulatról. Pedig ennek szerzője már Báthory István fellépéséről, sőt az egyébként teljesen jelentéktelen Ravazdy Péterről is tudott !25 S hiába keresünk bármiféle utalást egy feltételezett korábbi funkcióra a Székely Györgyről egyre sűrűbben megemlékező, imént tárgyalt május utáni oklevelekben is. Ennek pedig csak két magyarázata lehet. Vagy valóban teljes ismeretlenségből verekedte föl magát a felkelő sereg élére; vagy utólag szándékosan elhallgatták a keresztesek között viselt korábbi rangját. Az emlékanyag pusztulásának véletlenjeivel itt nem kell számolni, hiszen összességében már igen nagyszámú adattal rendelkezünk. Szándékos elhallgatásra a királyi kancellária által kibocsátott oklevelek és Bakócz Tamás iratai esetében gyanakodhatnánk. Az érsekről el lehetne képzelni, hogy mikor a vállalkozás balul ütött ki, s ezért sokan őt tekintették felelősnek, nem igen emlegette a vezér kijelölésében elkövetett esetleges baklövését. A kormányzat pedig éppen rá való tekintettel, vagy pedig saját felelősségének kisebbítésére nyúlhatott hasonló eszközökhöz. Meg kell vallanom, az ötletet nem tartom különösebben jónak. A hivatalos megnyilatkozásokban a legcsekélyebb áruló nyomot sem vagyok képes fölfedezni. A június 3-i menlevél „most" szócskáját ugyan érthetjük talán „most már"-nak is (s ez esetben egy előző funkcióra utalna), de egyszerű időhatározóként is felfoghatjuk, amely a lázadás friss keletére utal. A többi irat, mint láttuk, kifejezetten ismeretlenként állítja elénk Székely Györgyöt („egy bizonyos"). A későbbi kancelláriai gyakorlat pedig szívesen • magyarázta a felkelést bujtogatással, a nép befolyásolásával2

6

— s egy ilyen magyarázkodó beállításban egyenesen kapóra jött volna, ha megjelölhették volna néhány áruló, bűnbak nevét. A György vezérre alkalmazott „lázadó", „nyilvános ellenség", vagy „nyilvános rabló" kifejezések ezzel szemben pusztán formulák. A közpcnti kormányzat.tói függetlenül keletkezett, nem magánjellegű írások közül néhány olyan embertől vagy csoportosulástól származik, aki, vagy amely Bakóczot és az udvart ellenségesen figyelte: Szapolyai János vajdára és tisztviselőire, vagy a négy pestkörnyéki megye nemességére gondolok. A baj megtörténte után nekik nem lett volna érdekük elhallgatni Bakócz „ostobaságát", vagy „bűnös felelőtlenségét" — az eseményeket viszonylag részletesen lefestő beszámolóikban mégsem törekedtek ilyesmire. S végül: egyáltalában semmiféle ésszerű magyarázatot sem találok arra, hogy a fordulat után keletkezett magánjellegű levelek, s a szintén semlegesnek tekinthető követ-jelentések miért nem beszélnek a keresztes had állítólagos vezérének állítólagos pálfordulásáról. Vajon miért hallgatna egy ilyen „szenzációról" Suriano, Zuane, Moro, 81 - 82 j.; Bakócz parancsa a hadjárat felfüggesztéséről (V. 24.): Márki S.: i. m. 198, ill. Századok, 1972, 1019. Valamennyi az Okmánytárban. 25

Mind az Okmánytárban (Selmecbánva város ltára, Garamszentbenedeki konv.), OL Filmtár; Dl. 47076; Márki S. : i. m. 179/21. és 200/24. jegyzetek, i 26

II. Ulászló parancslevele, 1514. VIII. 18., Buda: ,,. . . postquam ipsi rustici, quorum, ut scitis, máior pais non volens sed invita et per terrores periculorum insurrexit 4 . ." (Okmánytár = Dl. 89043).