Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

OI.ASZ DOKUMENTUMOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL 655 szindikátus között (amelyben Tacoli és Segre is érdekeltek), és a fizetést már Bécsben megkezdték". Bár a végén hozzáfűzi: „nincs kizárva, hogy francia inszinuációról van szó" és megígéri, hogy igyekszik „a káros és megalapozatlan híreszteléseket eloszlatni", mégis a távirat első részével valószínűleg sikerült alaposan felkeltenie a gyanút bécsi kollégái iránt. Június 1-én Borghese beszélgetést folytatott Wekerle Sándor volt miniszterelnökkel, akinek véleménye szerint „a jelenlegi rendszer nem tarthatja fenn magát sokáig". A forradalmak hatása alatt állva Borghese-nek kijelentette: „A jövendő kormánynak szocialista bázisúnak kell lennie, a burzsoázia esetleges támogatásával, a reakció kizárásával ... Új választásokat kell kiírni, általános választójoggal." Végezetül hangsúlyozta az olasz-magyar barátság megerősítésének a szükségességét „a közös jugoszláv ellenséggel szemben". Ugyancsak június 1-én közli Borghese bizalmas táviratában: „A magyar kormány engedélyezte a hazatérni kívánó fiumeieknek, hogy legfeljebb ötezer koronát magukkál vigyenok. Többen kérik, hogy az olasz misszió segítse elő sokkal nagyobb összegek illegális kivitelét." Borghese kérdezi, megtegye-e ezt, ami lelepleződés esetén „retorziót vonna maga után", vagy pedig hivatalosan kérje fel a tanácskormányt nagyobb összegek kivitelének engedélyezésére. Június 1-i utolsó táviratában Borghese azt jelentette, hogy a kormány „szélsőséges erői látszólag készek a végsőkig való ellenállásra, de úgy vélem, tudják, hogy nem folytathatják sokáig". A távirat szerint „a munkásosztály elégedetlensége növekszik az élelmiszerhiány miatt is és nem lehet kizárni szervezett fellépésének lehetőségét, a jelenlegi kormány megbuktatása céljából". Június 4-én Borghese újabb, a korábbinál is erélyesebb feljelentést küld Tacoli ellen külügyminiszterének — „a legszigorúbban bizalmas, csak az Ön tudomására" jelzéssel —: „Makacsul tartják magukat a híresztelések az itteni kormánynak részünkről történő szállításokról, amelyek szerint Tacoli és a bécsi misszió az erre vonatkozó tárgyalások kezdeményezője. Meggyőződtem arról, hogy megállapodás-tervezet létezik olasz textiliák és élelmiszerek szállításáról a kommunista kormánynak. Kérem Bécs azonnali magyarázatát, mivel én kívül maradtam a szóbeli tárgyalásokon ós megengedhetetlennek tartom, hogy az olasz királyi kormány bármilyen módon, valódi vagy látszólagos, anyagi vagy morális támogatást nyújtson ennek a kommunista kormánynak." (Nem valószínű, hogy Borghese elfelejtette volna: április 7-i táviratában még ő is javasolta az áruszállításokat a Tanácsköztársaságnak. Inkább arról lehet szó, hogy a Tanácsköztársaság ellenszenvvel fogadott radikális intézkedései, valamint az ellenforradalmi intervenció megindítása késztették korábbi felfogásának megváltoztatására.) Borghese „feljelentéseire" Sonnino külügyminiszter a következő választ küldte június 6-án Párizsból: „Itt nincsenek pontos hírek a Magyarországnak élelmiszereket szállító szindikátusról. Ezt jelentette azonban Tacoli egy táviratában, amelyre azt válaszoltam, hogy folytassák a kereskedelmi tárgyalásokat egy privát céggel, anélkül azonban, hogy befejeznék azokat, és elkezdenék a szállításokat, amíg nincsen felelős magyar kormány. Következő táviratában Tacoli a tárgyalások elhúzódását az ügy sikere szempontjából kompromittálónak nevezte . . . Kértem Rómát, vizsgálja meg, hogy folytatni kell-e a halasztást, figyelembe véve azonban, hogy a szövetségesek határozata alapján nem szabad élelmiszereket szállítani Magyarországra, amíg ott bolsevik kormány van. Megerősítem ezt az álláspontomat, és kérem Önt, ehhez tartsa magát, teljességgel elkerülve mindenféle hasonló tárgyalást a jelenlegi kormánnyal. Tárgyalni lehetne azonban egy privát céggel, kikötve, hogy a megállapodásokat csak a felelős kormány megalakítása és Magyarország blokádjának feloldása után kell végrehajtani. Meg kell állapítani — folytatódik a távirat —, hogy Segre tábornok nem követett-e más irányvonalat; és ha