Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

OI.ASZ DOKUMENTUMOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL 651 nokságát. A tábornok bécsi információi szerint Kun a szocialistáknak adta át a hatalmat és „az újsághírek szerint a magyar kormány állítólag kapitulált és elfogadta a bécsi francia katonai misszió által diktált feltételeket, beleértve Budapest megszállását az antant részérói". Május 3-án Macchioro bécsi olasz követ jelenti, hogy az „előző kormány által kinevezett likvidálási bizottság tagjai elfoglalták a bécsi magyar követséget és elkoboztak 110 millió koronát"; ugyanakkor megakadályozták, hogy a Tanácsköztársaság kormánya által kiküldött képviselők — Bolgár és Fenyő — bemenjenek a követségre. Egy nappal később a bécsi követ közli: „Kun Béla kormányának meghatalmazásával az itteni kormány, olasz tisztek jelenlétét kérve, megparancsolta a magyar követség épületének átkutatását, amelyet tegnap más magyar tisztek foglaltak el. Az összes értékeket megőrzésre átvették. Nem tudják, hol vannak a magyar kiküldöttek, Bolgár és Fenyő.5

A budapesti hírek szerint Kun Béla még hatalmon van." Május 6-én Borghese azt jelenti Budapestről, hogy a tanácskormány helyzete „romlott és bizonytalan". Közli, hogy meghívták őt, kísérje el a csehszlovák csapatokkal való tárgyalás céljából Miskolcra utazó kormányküldöttséget. A meghívást azzal utasította vissza — jelenti —, hogy „az ilyen tárgyalások — akárcsak amit a románokkal ós a jugoszlávokkal megkíséreltek — jelenleg kudarcra vannak ítélve". Ismerteti a tanácskormány nagyvonalú javaslatát: ,,E kormány elképzelése az, hogy a szomszédos államokkal elfogadtatja Magyarország területi integritásáról való lemondásának koncepcióját, a nemzeti területek elve alapján való végleges rendezéssel, az ellenségeskedések azonnali beszüntetésével, és gazdasági, tranzitálási stb. megállapodások megkötésével egyidejűleg." Az erő pozíciójából tárgyaló Borghese közölte, hogy az antant „csak akkor veszi figyelembe ezeket a javaslatokat, ha 1. a magyar kormány felkéri az antantot Budapest katonai megszállására, 2. a szélsőségesek eltávolításával azonnal átalakítják a kormányt". Egy május 6-i másik táviratában Borghese a tanácskormány által letartóztatott 500 arisztokrata és tőkés kiszabadítása érdekében sürgeti az antant közbelépését. Május 5-én Macchioro bécsi olasz követ az alábbiakat írja a Tanácsköztársaság kormányának a párizsi békekonferenciára való meghívásával kapcsolatban: „Alizé francia követ, akit felhatalmaztak, hogy a magyar kormányt is meghívja a békekonferenciára, felkérte a bécsi angol katonai misszió vezetőjét, Cuninghame-et, hogy adja át a meghívást budapesti látogatása során. Cuninghame a jelenlétemben azt válaszolta, hogy nincs újabb felhatalmazása budapesti utazásra s hogy a meghívást egy tisztjével küldené el. Ügy tűnik, a francia követ habozik, hogy elküldje-e a békekonferenciára szóló meghívást a kommunista kormánynak — amelynek közeli bukását várják —, mert attól tart, hogy ezzel a lépésével megerősítené annak megrendült helyzetét. Tudom, Alizé attól is fél, hogy Kun Béla megerősödésének visszahatásaként megerősödnék a radikális-szocialista Bauer helyzete is, akinek osztrák-német miniszterelnökségét mint a kommunisták hatalomra jutásához képest kisebbik rosszat tűrik el. Jelenleg a francia politika teljesen Bauer ellen irányul, aki lángoló híve Német-Ausztria Németországhoz való csatlakozásának. Ilyen körülmények között Alizé táviratilag utasítást kért a francia kormánytól. Az angol tiszt, akit megbíztak, hogy hívja meg a magyar kormányt a békekonferenciára, már Budapesten van, de várja a francia kormány válaszát, mielőtt átadná a meghívást tartalmazó jegyzéket." (Mint ismeretes, a Tanácsköztársaság közeli megdöntésében reménykedő antant hatalmak képviselői végül is nem adták át a meghívást.) 5 A Tanácsköztársaság képviselőit az ellenforradalmárok letartóztatták és a bécsi rendőrség csak egy nappal később szabadította ki őket. A Vörös Üjság beszámolóját a bécsi magyar követség kirablásáról lásd „A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai" c. sorozat (a továbbiakban: MMTVD), Kossuth, 1959, VI/A. kötetben 407 — 408. Í0 Századok 1975/3—4