Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

646 RÉTI GYÖRGY Tittoni) táviratai, amelyek meghatározták a Tanácsköztársasággal szemben követett olasz politikát. Sajnos, az olasz Külügyminisztérium levéltárában rendelkezésemre bocsátott „Magyarország — 1919" c. vaskos iratcsomag, valamint 1919-ben az olasz Külügyminisztériumba érkezett és onnan küldött táviratok kötetei feltehetőleg nem teljesek. Erre az alábbiakból lehet következtetni: 1. a táviratokban felvetett kérdések többször megválaszolatlanul maradnak; 2. egyes táviratok hivatkoznak más táviratokra, amelyek hiányzanak a kötetekből; 3. a Budapestről és Bécsből küldött táviratok általában szabályos sorrendjében (számok) esetenként hiányok mutatkoznak; 4. a bécsi ós a budapesti katonai misszió vezetői, Segre és Romanelli, általában közvetlenül a Hadügyminisztériumnak jelentettek, és távirataik csak az esetben találhatók meg a külügyi levéltárban, ha azokat a Hadügyminisztérium megküldte a Külügyminisztériumnak. Ennek ellenére úgy vélem, hogy az alábbiakban ismertetett olasz dokumentumok gazdagíthatják a Tanácsköztársaság és Olaszország kapcsolataira vonatkozó ismereteinket.1

— Miután a táviratok számos kevésbé érdekes vagy általánosan ismert tényt tartalmaznak, általában eltekintettem a teljes terjedelemben való ismertetéstől; elsősorban a fontosabb információkat, valamint azok olasz interpretációját ismertetem. * Mindjárt a Tanácsköztársaságról szóló első híradás kétszeresen is figyelemre méltó. Érdekes a távirat aláírójának személye, Badoglio tábornok, aki nem más, mint az olasz fasiszta hadsereg későbbi főparancsnoka, majd a fasizmus bukása utáni első olasz miniszterelnök. Érdekes a március 23-án kelt távirat tartalma is: Badoglio a főparancsnokság nevében tájékoztatja az olasz minisztertanácsot és Sonnino külügyminisztert arról, hogy ,,a fiumei megszálló csapatoktól érkezett hírek szerint Magyarországon bolsevik jellegű forradalom tört ki". A távirat azt is közli, hogy a fiumei parancsnokság „intézkedett a Magyarországról jövő személyek beengedésének korlátozásáról, a Fiúméban tartózkodó nagyszámú magyar megfertőzésének elkerülése céljából". A burzsoá antant hadsereg első természetes önvédelmi reakciója tehát a „bolsevik métely" elleni védekezés volt. Március 26-án Segre tábornok, a bécsi olasz katonai misszió vezetője az alábbiakat jelenti: „A budapesti olasz missziót nem molesztálták. Ma Bécsbe utaznak; ugyanakkor a francia katonai misszió tagjai Belgrádba mennek." Még ugyanezen a napon Segre az alábbiakban összegezi egy meg nem nevezett „ismert magyar képviselő" véleményét: „Figyelmeztetett, hogy a nacionalista mozgalom teljesen bolsevik jellegű. A kormányt kizárólag bolsevikekből alakították. Bizonyos, hogy a nemzet nagy része, különösen a Duna jobb partján élők, ellenségesek a forradalommal szemben. Az antant azonnali akciója megfékezné a mozgalmat. Feltétlenül ki kell zárni azonban a kisebb hatalmakat, és szükség van területi engedményekre, amelyek lehetővé tennék a rend pártjának, hogy segítse katonai akciónkat. Az antant energikus határozata nélkül egész Magyarországnak bele kellene törődnie az új rendszerbe, ami a forradalom kiterjedésével járna Bécsre és ennek következtében egész Európára." Március 30-i táviratában Segre, a budapesti olasz misszió Bécsbe érkezett tagjaira hivatkozva, jelenti: „A hatóságok és a lakosság viszonya korrekt, sőt szolgálatkész a 1 E témával foglalkozik L. Nagy Zsuzsa két magas színvonalú, adatokban gazdag tanulmánya, „A párizsi békekonferencia és Magyarország, 1918—1919", Kossuth, 1965, valamint „Az olasz érdekek és Magyarország 1918—1919-ben", Történelmi Szemle, 1965/2 — 3 — amelyek azonban nem támaszkodnak eredeti olasz forrásokra, kivéve O. Romanellinek, a budapesti olasz katonai misszió vezetőjének visszaemlékezéseit („Nell'Ungheria di Béla Kun e durante I'occupazione militare romena. La mia missione in maggio—novembre 1919", Udine. 1964).