Századok – 1975

Tanulmányok - Tokody Gyula: A német munkásmozgalmon belüli erőviszonyok 1918 novemberében és decemberében 622/III–IV

A NÉMET MUNKÁSMOZGALMON BELÜLI ERŐVISZONYOK 623 változott. Hiszen a tanácsok előtérbe kerülése átmenetileg olyan társadalmi osztályok és rétegek képviselőit juttatta hatalomhoz, amelyeknek addig javarészt nem volt közvetlen beleszólásuk a német politikába. A munkásság vezető szerepe biztosítottnak látszott az új hatalmi szervekben, a tanácsokban, ami összefüggésben volt azzal, hogy politikai megosztottsága ellenére a társadalom legszervezettebb osztálya volt, s egyenes következménye annak, hogy a forradalom — csaknem kizárólagosan — az iparilag fejlett nagyvárosokban zajlott le. A katonaságnak ugyan alapvető jelentősége volt a győzelem kivívásában, de ez nem kérdőjelezheti meg a munkásság vezető szerepét. Annál kevésbé, mert a hadseregen belül egyrészt a tengerészek, másrészt a városokban tartózkodó katonai egységek állásfoglalása volt a forradalom szempontjából perdöntő. Márpedig az előbbiek között — a szükséges szakképzettség miatt — túlsúlyban voltak a munkásfiatalok, s javarészt nagyobb kikötővárosokban koncentrálva egyébként is lehetőségük volt arra, hogy rendszeres kontaktust tartsanak fenn a helyi munkásszervezetekkel. Az utóbbiakat pedig gyakorlatilag lehetetlen volt a nagy ipari centrumok növekvő forradalmi hangulatától elszigetelni, hiszen ez a hangulat magában a hadseregben is létrejött és egyre erőteljesebben hódított.2 Szovjetoroszországhoz hasonlóan a német munkás-és katonatanácsok szoros együttműködésében tulajdonképpen a két nagy társadalmi osztály, a munkásság és a parasztság politikai szövetsége fejeződött ki. A további kutatások feladata lenne — s részben már a történelmi szociológia módszereinek alkalmazását kívánná meg — a tanácsok, különösen az országos jelentőségű funkciókban levő „kormányok" politikai és főleg szociális összetételének részletesebb vizsgálata. Erre a feladatra ez a tanulmány nem vállalkozhat, de talán szociális szempontból sem érdektelen utalni arra a nagy fontosságvi politikai körülményre, hogy a hatalom gyakorlásában országszerte vezető szerephez jutottak egyrészt a munkásmozgalomban már régebben — néha évtizedekkel előbb — bekapcsolódott értelmiségiek, másrészt a nagy mozgalmi múlttal rendelkező, kulturális tájékozottságukat, méginkább politikai látókörük szélességét tekintve ugyancsak értelmiségi szinten álló párt-2 A tanácsokra vonatkozóan több értékes forráskiadvány és feldolgozás látott napvilágot Nyugat-Németországban. Kiadásra kerültek a Központi Tanácsnak (Zentralrat) és a Népmegbizottak Tanácsának az anyagai: Der Zentralrat der deutschen sozialistischen Republik. 19. 12. 1918 bis 8. 4. 1919. Vom ersten zum zweiten Rätekongreß. Bearbeitet von Eberhard Kolb unter Mitwirkung von Reinhard Rürup (Quellen zur Geschichte der Rätebewegung in Deutschland 1918/19. Bd. I). Leiden. 1968; Der Rat der Volksbeauftragten. Bearbeitet von Susanne Miller und Erich Matthias (Quellen zur Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien). Düsseldorf. 1969; Walter Tormin már az 1950-es évek közepén összefoglaló feldolgozást publikált a tanácsmozgalom történetéről a novemberi forradalom időszakára koncentrálva: Zwischen Rätediktatur und sozialer Demokratie. Die Geschichte der Rätebewegung in der deutschen Revolution 1918/19 (Beiträge zur Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien. Bd. 4). Düsseldorf. 1954. Ezt követte Eberhard Kolb munkája a munkástanácsokról, azok belpolitikai szerepéről, valamint Peter von Oertzen terjedelmes könyve az üzemi tanácsok politikájáról, politikai nézeteiről, struktúrájáról: Die Arbeiter -räte in der deutschen Innenpolitik 1918 — 1919 (Beiträge zur Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien. Bd. 23). Düsseldorf 1962. Illetve: Betriebsräte in der Novemberrevolution. Eine politikwissenschaftliche Untersuchung über Ideengehalt und Struktur der betrieblichen und wirtschaftliehen Arbeiterräte in der deutschen Revolution 1918/19 (Beiträge zur Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien. Bd. 25). Düsseldorf. 1963.