Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
MAGYARORSZÁG AZ ANGOL PUBLICISZTIKÁBAN 613 A dicséretek mellett találunk azonban kritikusabb hangokat is. Ezek különféle oldalról támadják a dualista szisztémát, de abban megegyeznek, hogy látókörükbe nem csupán Ausztria és Magyarország, hanem a birodalom más népei, illetve más országai is beletartoznak. A Quarterly Review megítélése szerint például „a kiegyezés vagy föderációs terv Magyarországgal adminisztratív és politikai értelemben visszalépés volt. Amikor minden más európai nemzet — például Észak-Németország — egyszerűsítette és egységesítette politikai rendszerét, Ausztria épp a fordítottját csinálta.264 A létrejött új szerkezet fő hibájaként a két-központúságot tartja számon, és átveszi azt az egykorú osztrák megfogalmazást, hogy míg Magyarország a pénzügyi terheknek csupán 30 százalékát vállalja magára, a politikai hatalomban fele arányban osztozik. Véleménye szerint a 67-es megoldást Magyarország megbékítése céljából hozták létre, és bár az több szempontból nem jó, egyet mégis elért: ,,1867 előtt Magyarország elégedetlen tartomány volt, melyet német csapatok tartottak féken: ugyanő most a birodalom legelégedettebb és leghazafiasabb része."26 5 A kiegyezéssel létrejött új szerkezet fogadtatásánál a Macmillan's Magazine cikkírója már észreveszi, hogy a dualizmust a nemzetiségek hevesen ellenezték, amit azonban Beust egyszerűen nem vett figyelembe.206 A. Buddeus második tanulmánya a North British Review-ban arra figyelmeztet, hogy az egyes tartományok politikai viszonyai, helyi alkotmánya, és ezek relációja a birodalom egészében rendezetlen maradt.267 A közép-európai problémák megítélésénél, úgy tűnik, két egymásnak ellentmondó, de egymással párhuzamosan létező nézet alakult ki Angliában. Egyfelől tovább élt a hagyományos osztrák-gyűlölet bizonyos körökben. Oswald cikksorozatából tudjuk, hogy ezek a körök ellenséges szemmel figyelték Ausztria sorsát. Oswald példaként említi, hogy „amikor a magyar probléma még nem volt megoldva, egy nagyon jóindulatú ember azt mondta . . .: »A magyaroknak össze kellene fogniuk a csehekkel Ausztria ellen !« Sürgettek és üdvözöltek bármely, mégoly lehetetlen vagy természetellenes kombinációt, amely a német civilizáció ellen látszott összefogni az erőket."2673 A magyar—cseh összefogás lehetőségeire egyébként éppúgy utaltak a liberális osztrák politikusok, mint Bach. — Éppenolyan tradicionális gondolatmenet — és ezen túlmenően: politikai érdek — indított ugyanakkor másokat (és nem feltétlenül csupán konzervatívokat) arra, hogy az osztrák-gyűlöletnek elébe helyezzék a birodalom fennmaradásának hatalmi-politikai szempontból oly döntően fontos igényét. A források számbavétele nyomán valószínűnek látszik, hogy ez utóbbi vélemény volt a nyomatékosabb, ez kapott inkább hangot a legkülönfélébb formákban, s ez erősödött meg azután különösen a kiegyezés sikere láttán. Patterson szerint az átlag angol olvasó érdeklődése például a nemzetiségi kérdés iránt mindössze arra korlátozódik, hogy a nemzetiségi elv vajon milyen hatással lehet a birodalom egységére.268 Marczali idézi Freeman oxfordi professzort, aki így nyilatkozott: „Hadd álljon fenn Magyarország hatalmasan, mint természetes oltalmazója a balkáni népeknek úgy törökkel, mint ármányos muszka felszabadítójukkal szemben."269 2M Austria since Sadowa, 92—5. 265 Uo. 2ев The Beust Régime..., 418-9. 267 (A. Buddeus:) The Cisleithan. . ., 493. 2e7a ®. Osivald: i. m. 18. 288 A. J. Patterson: i. m. 11/87. 269 Marczali Henrik: Az angol—magyar. . ., 122.
