Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
600 FRANK TIBOR máshol, amit nem vettek eléggé figyelembe."18 1 Megfeledkezik ugyanakkor a magyar paraszt és a román jobbágy közötti komoly különbségekről, illetőleg a kettős: magyar és szász függésben élő román parasztság problémáiról, és így túlzott mértékben egyszerűsíti a társadalom képét. Az Athenaeum Boner nyomán talán világosabbá teszi a helyzetet olvasói számára, amikor nyíltan megfogalmazza, hogy itt osztálykülönbségekről és „faji" szembenállásról együttesen van szó. „A szembenállás egészen meghökkentő mértékig megfigyelhető itt nemcsak az osztályok, hanem a fajok között is, s ez fokozza minden társadalmi és politikai kérdés nehézségét. A magyarok a föld arisztokratái, a szászok képviselik a középosztályt, míg számszerűen a románok a legfontosabbak."182 Ám ez a kép is túlságosan sematikus, amennyiben abszolutizálja a különféle nemzetiségeknek az egyes társadalmi osztályokban kimutatható arányát. A nemzetiségi ellentétek állandó veszélyére hívja fel a figyelmet Grant Duff is. Megállapítja, hogy még ha a magyar korona országainak a birodalom többi részéhez fűződő kapcsolatát megnyugtatóan rendeznék is, akkor is nagy óvatosságra volna szükség, hogy elejét vegyék a nemzetiségi ellentétek kirobbanásának.183 A kritika Boner könyvéről szólva mindegyik esetben megérzi, hogy a fő politikai probléma a nemzetiségi kérdés. A liberális Edinburgh Reviewban írva J. W. Wilkins a nemzetiségi kérdést „az ausztriai politika kulcsának" nevezi, és — amint előbb Grant Duff — hosszan kitér Eötvösnek nemrégiben megjelent tanulmányára.184 A nemzetiségi helyzetről szólva az angol politikai érvelésben sokhelyütt felbukkanó gondolatoknak ad hangot. „A nemzetiségek doktrínája — írja —, amelyen valamely sajátos fajhoz tartozó embercsoport kizárólagos önkormányzati jogát értjük . . . , nem csupán az Osztrák Birodalom összetett anyagának a széteséséhez vezet, hanem minden egyes királyság különálló kerületekre, s minden egyes kerület falvakra bomlását idézi elő, oly különbözőek az emberfajták ezeken a térségeken, melyeket egyedül a császári hatalom tart össze. Ez a szélsőséges doktrína hívekre talált Magyarországon, de a magyarok semmi olyan érvvel nem indokolhatják a birodalom más tartományaitól való elszakadásukat, amit a románok, a szlávok, a székelyek, a szászok és a horvátok ne használhatnának egyenlő súllyal a magyarországi és a szomszédos fejedelemségekben tapasztalható magyar fennhatósággal szemben."185 Az informátor elfogultsága jól érzékelhető a megfogalmazásban, amely a valóságos helyzetet erősen egyszerűsítve tárja az olvasó elé. A cikkíró nem figyel fel eléggé arra, hogy Magyarország nem csupán soknemzetiségű, hanem üeverínemzetiségű államalakulat is. Mégis, a szövegben már ott rejlik a figyelmeztetés, amit az angol publicisztika később sokkal határozottabb formában is kifejez : nemcsak Magyarország tarthat igényt a nemzeti függetlenségre, de a területén élő összes többi népcsoport is ugyanolyan joggal követelheti a teljes szuverenitást. A nagy kérdéscsoportból a megfigyelők ebben az időszakban elsősorban Erdéllyel és a területén élő népcsoportok viszonyával foglalkoznak. Erdély látszik a legvilágosabb példának a nemzetiségi kérdés vonatkozásá-181 Ch. Boner: i. m. 563. 182 The Athenaeum, 1865. nov. 11., 643. 183 (M. E. Grant Duff:) Austria, 90. 184 J. W. Wilkins: i. m. 132. 185 Uo.
