Századok – 1975
Tanulmányok - Szabad György: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről 551/III–IV
KOSSUTH AZ USA POLITIKAI BERENDEZKEDÉSÉRŐL 571 talomrajutását az Egyesült Államokban nem helyeselve egészítette ki az adott vonatkozásban korábbi javaslatát. Kossuth közvetve már amerikai körútja idején bírálta, legalábbis egy vonatkozásban, az amerikai elnök túl széles jogkörét, ti. a saját politikai törekvéseit leginkább érintő vonatkozásban, a külpolitika meghatározása tekintetében. Első nagyszabású amerikai beszédében felkérte ,,az Egyesült Államok népét", hogy ,,a megszokott közéleti keretek között minden alkotmányos eszközzel' ' nyújtson politikai segítséget Magyarország függetlenségének helyreállításához, beleértve azt, hogy szólítsa fel „az Egyesült Államok kormányát ennek a függetlenségnek az elismerésére az adódó legelső alkalommal' ' .112 Egy későbbi beszédében, mintha csak a múltról szólna, Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok közéletének egy nevezetes ellentmondását említette: „A legjelentéktelenebb belső ügyet nyilvánosan tárgyaltak meg, és a nemzettel szabályoztatták előzetesen azt, amit később a kormánynak kellett végrehajtania. De a legfontosabb, az ország nemzeti pozícióját és nemzetközi kapcsolatait illető ügyekben menten közbelépett a titkos diplomácia, az emberiségnek ez a halálos végzete, és a nemzeteknek mindig el kellett fogadniok a tettek következményeit, noha ők utólag mindig kárhoztatták a történteket. Minden más téren az alkotmányos nemzetek maguk készítették el ebédjüket, úgy amint azt szerették, de országuk nemzeti pozíciója, független hatalmi állása terén olyan ebéddel kellett beérniök, amilyent a titkos diplomácia készített számukra." Majd hozzáfűzte, hogy „az alkotmányos nemzeteknek ez a gondatlansága a külügyeket illetően súlyosan fog visszavágni rájuk tömérdek belső baj formájában". Be is következett ez — folytatta — Franciaországban, sőt a múlt időt végképpen jövő idővel cserélve fel kijelentette — megismétlődik majd Anglia és az Egyesült Államok esetében is, ha a nép továbbra is elmulasztja, hogy alkotmányos befolyást gyakoroljon a külpolitika alakítására, annál is inkább hiszen a világban olyan változások mennek végbe, amelyeknek nemtörődömség esetén helyrehozhatatlanokká váló következményei előbb-utóbb az Egyesült Államok népének érdekeit közvetlenül is veszélyeztetni fogják.11 3 Tekintettel arra, hogy a külpolitika irányítása legfelső fokon a mindenkori elnök kezében volt, Kossuth bírálata e vonatkozásban félreérthetetlenül az elnöki rendszert is érte. Nem kevéssé ezért is kényszerült arra, hogy — semmi érdemit ugyan a mondottakból vissza nem vonva — védekezzék a vád ellen, mintha megpróbált volna „egyenetlenséget támasztani a nép és a kormány között".11 4 A száműzött politikus kimutathatta rajongását az amerikai „példáért", de a kritikával illett csínyján bánnia. Kossuth, akinek a figyelmét a későbbiek során nem kerülte el Andrew Johnson elnök és a kongresszus páratlanul éles konfliktusa sem,11 5 minden bizonnyal már amerikai körútja idején úgy érezte, erkölcsileg is jogosult az elnöki túlhatalom kritikájára. Annak idején, 1849-ben Magyarország választott kormányzóelnökeként elfogadta ugyanis hatalmi jogosultságának olyan korlátozását, ami nemcsak félreérthetetlen egyértelműséggel tette felelősségre vonha-111 Beszéd New York-ban 1851. dec. 11-én. North American and United States Gazette, 1851. dec. 12/13.; Newman: i. m. 55 — 56. 113 Beszéd Louisville-ben 1852. márc. 6-án. OL. R. 90. I. 1712. Kihagyásokkal közli: Newman: i. m. 230 — 231. Vö. Beszéd Londonban 1851. okt. 30-án. Kossuth in England 60-61. 114 Beszéd Mobile-ban 1852. ápr. 3-án. OL. R. 90. I. 1758; Newman: i. m. 261. 115 KLI. VII. 434-435. 5 Századok 1975/3—4
