Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 541 elmaradt ugyan a fentiektől, de ebben a becsértékben nem szerepelnek a főként felesége révén birtokolt erdélyi jószágai. Neki az ellenzéki mozgalom éveiben sorozatos ellentétei támadtak hol a szatmári magyar főkapitánnyal, gróf Csáki Istvánnal,13 8 hol az ottani német katonasággal,13 9 hol pedig Szatmár város tanácsával. Ez utóbbi ellentétek egyik visszatérő oka az volt, hogy Kende Gábor és rokonsága házaiba, a család nemesi kiváltságainak megsértésével, újra meg újra német katonaságot szállásoltak. így járt el a szatmári városi szenátus pl. 1664 őszén, amikor a rendkívüli zsúfoltság miatt a városban lakó nemesek házaiba is kvártélyozókat helyezett.14 0 Emiatt Szatmár vármegye december 3-i jánki gyűlése a maga kebeléből kiűzte a városi követeket és megtorlásként a város polgársága ellen öt pontból álló határozatot hozott. (Eszerint pl. a polgárok kinnlevő marháit a falvak határáról elverték, a városiaknak sehol a vármegyében szállást nem adtak, a sokadalmakra nem engedték őket kijárni stb.) A városi tanács ezzel kapcsolatos instanciája külön hangsúlyozta: nem a nemesi vármegye egésze ellen emelnek panaszt, mert többen nem szavazták meg a fenti határozatot, hanem főként két embert okolnak, Kende Gábort és Pap Dániel udvarbírót, mert — ahogy írták — ,,mint közönséges nem jó akaróink, ők voltak fők azon conclusiok csináltatásában".141 Maga Kende Gábor pedig, amikor az épen Szatmáron tartózkodó Rottal előtt mentegetni igyekezett fenti eljárását, a „nemes vármegye és a város között való controversiá"-t egyebek között ezzel magyarázta: „kegyelmes uram, a paraszti vér az embertelenséget nemzette, (míg) a nemesi vér mibennünk az emberséget".14 2 Ez a Kendénél tapasztalható harcos nemesi öntudat, amely a maga hátvédjét elsőfokon a nemesi vármegye kongregációján, másodfokon pedig a 13 vármegye együttes tanácskozásain találta meg, alapvető paraszt- és városellenessége mellett természetesen a főrendekkel és a központi hatalommal szemben is éreztetni igyekezett a maga hatalmát. Gazdasági megerősödésében — elsősorban a keletmagyarországi vármegyékben — lassan elérkezett arra a pontra, ahol immár semmiféle gyámkodást nem akart eltűrni a feje fölött. Ez mutatkozott meg többek között a familiáris szolgálattól való húzódozásában, illetve általában a nagybirtok-servitori kötelékek lazulásában is. „Gyermekségemtől fogva nagy emberek udvarában lakván, jól megtanultam vala azt, hogy nagy emberek és holt emberek felől vagy jót szóljon ember, vagy semmit se" — Kende Gábor e malíciózus megjegyzése, amellyel egy Csáky Ferencnek szóló keményhangú levelét vezette be, jól érzékelteti e réteg öntudatának viszolygását az „udvari állapot", âZâZ â nagybirtokos mellett való személyi szolgálat ellen.143 Igaz, a magánföldesúri familiaritást ebben az időben már a kisnemesség egy része is „splendida miseria"-nak, azaz „cifra nyo-138 Kende Gábor és Csáki István ellentéteire vet fényt 1667. máj. 15-i és 26-i levélváltásuk, Nádasdy-lt. 14. sz. csomó, Nro. 526. folio 618, illetve Nro. 498, folio 114, továbbá Csáki István 1668. máj. 12-i levele Rottalhoz, uo. Nro. 498, folio 219. 139 Erre adalékot nyújt Lónyai Anna 1668. ápr. 12-i levele Csáki Istvánhoz, uo. 14. csomó, Nro. 621, folio 487, továbbá Kende Gábor 1669. nov. 8-i levele Rottalhoz: „Nekem . . . most is nagy, nemesi szabadságomban való megbántódásom vagyon Strasoldo (szatmári császári parancsnok) uram mia, tegnap a gondviselőmet megfogván két jobbágyommal, erős fogságban tartja azért, hogy hat szekér szénát kért rajtuk, hogy mindjárt meg nem adták." Uo. 17. sz. csomó, Nro. 699, folio 326. 140 Erre utal Szatmár város tanácsának levele Rottalhoz 1664. okt. 15-én. Uo. 11. sz. csomó, Nro. 408, folio 176. 141 Ld. a szatmári tanács 1664. decemberi levelét Rottalhoz. Uo. folio 177. 142 1664. dec. 18. Uo. 17. sz. csomó, Nro. 599, folio 317. 143 1 6 6 9. nov. 8. Csáky-lt. fasc. 266/c. 3*
