Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
66 PERÉNYI JÓZSEF beolvadó magyarság többek között pl. tovább örökítette nevét, hogy antropológiai vonásairól ne is beszéljünk. A kaszimovi kánság, mint mondottuk, közel kétzáz évig állt fenn, mint vegyes lakosságú, földműves és nomád állam, melynek állattenyésztő lakosságában erős túlsúlyban voltak a kipcsak (kun) elemek. Mint már mondottuk, e kipcsakok már a XIII. században tatárnak nevezték nyelvüket,, s később nyilván saját magukat is. Minthogy azonban az Aranyhorda felbomlása után a Volgától nyugatra három kánság jött létre (krimi, kazányi, asztrahányi), majd a XV. században megszületett a negyedik, a kaszimovi kánság is, nyilván e kánságok lakói valahogyan megkülönböztették magukat. Nyelvüket mondhatták tatárnak, de milyen jelzővel választották el magukat egymástól? Sajnos nem ismerünk olyan munkát, mely e kérdéssel foglalkoznék, s így megoldására nem is vállalkozhatunk, mert itt elsősorban nyelvészeti kérdésről van szó. Űgy gondolom azonban, hogy születőben kellett lenni egy feudális kori népfogalomnak, mellyel e kánságok lakói magukat nevezték. Legalább is így lehetséges ez a kaszimovi kánság esetében. Kaszim nem volt olyan nagy történeti egyéniség, hogy nevet adhatott volna országa lakóinak, mint azt pl. a szeldzsukok, oszmánok és özbegek esetében látjuk, hol a népnév személynévből fejlődött. Az új képződményt az orosz források kaszimovszkoe carsztvo-nak, azaz kaszimovi kánságnak nevezik, s lakóit is kaszimovszkie tatari, kaszimovi tatárok néven emlegetik. A kérdés azonban az, hogy hogyan nevezték magukat ennek az államnak a lakói. Sajnos eddig még nem volt fellelhető olyan okmány, amelyben e keresett kifejezés tatárul szerepelt volna. A XVI. sz. elején azonban a Krimben működő orosz követek jelentései, továbbá a krimi kánok és főemberek Moszkvába küldött leveleinek egykorú orosz fordításaiból az derül ki, hogy a Krimben nem használták a Kaszimmal kapcsolatos nevet, krimi tatároknál nem Kaszim yurtu féle kifejezés, hanem az orosz Mescserszkij jurtnak megfelelő olyan összetétel volt használatban, amelyben az első tag Mescsera volt tatárul.74 E tatár szónak az alapja természetesen csakis az orosz források mescser-mocsár népneve, illetőleg az ebből fejlődött területi elnevezés lehetett. Ha most meggondoljuk, hogy a tatár nyelv nyugati nyelvjárását ma is misär-nyelvjárásnak nevezik,75 s tudjuk, hogy a tatár első szótagbeli i a XVII—XVIII. sz. folyamán ő-ből fejlődött, akkor nyilvánvaló, hogy a mi korunkban, XV. században ezek az emberek mäsärnek hivhatták tatárul magukat, s minthogy ez az orosz okmányok mescser-mazsar formájával összevág, aligha kételkedhetünk abban, hogy a kaszimovi kánság tatár lakói magukat mäsär (az irodalomban misár) alakkal jelölték. A kérdés csak az, hogy vajon megvolt-e a mélyhangú alak is, tehát az orosz források mazsar-ja. Nyelvésznek kell majd megmondania, hogy a tatár mäsär alak a mescserből (medzser, megyer) vagy a macsar ~ mazsar formából fejlődött-e. Még pontosabban: minthogy feltételezhetjük, hogy a tatár elnevezés abból a hangalakból, illetőleg alakokból fejlődött, amely a keleti magyarban volt használatban, nem pedig az oroszban, meg kellene kísérelni e tatár szó közvetlen levezetését a magyarból. 74 A krimi orosz követek ugyanis hazaküldött jelentéseikben mindig Mescserszkij jurtot emlegetnek, s ez a kifejezés szerepel a krimi kánok Moszkvába küldött leveleinek fordításában is. Sajnos, az eredeti tatár nyelvű levelek holléte ismeretlen, valószínűleg megsemmisültek. Сборн. Русск. ист. общества. 95. k. Szpétervár, 1895, tucatnyi helyen. 75 if. Thomsen: Das kazantatarische und die westsibirisehen Dialekte. „Philologiae Turcicae Fundamenta". I. k. 407. s kk.
