Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
538 BENCZÉDI LÁSZLÓ 1670. évi felkelését pedig csaknem kizárólag — a vármegyéken szervezkedő köznemesség alkotta, mégpedig ennek is főként a török hódoltság sz< mszédságában birtokló, s — tegyük most már azt is hozzá — erőteljesen felfelé törekvő, robotoltató és árukereskedő, középső és jómódú felső rétege. Az ellenzéki mozgalomnak erre a szociális karakterére utal egyebek között az az érdekes epizód, amelyet Sáros vármegyével kapcsolatban jegyeztek fel a felkelést követő tanú vallatások során. Eszerint az itteni közéletet irányító Keczerfívérek különböző akcióik során a vármegyei kongregációkon főként a szegénynemesség szavazását tartották szükségesnek megakadályozni, s amikor emiatt az egyik megyei tekintély, Szentiványi János efelé a csoport felé fordulva gúnyosan megjegyezte: tinéktek pedig „hallgass, te szegény!" a nevetek — a feldühödött Keczerek pert akartak akasztani osztályostársuk nyakába.126 Ha már most kísérletet teszünk arra, hogy összesítsük azokat az adatokat, amelyek a megyei ellenzék vezetőinek társadalmi arculatáról a rendelkezésünkre állnak, úgy szinte kivétel nélkül valamennyiük rendkívül erőteljes, élénk, többnyire erőszakos pénzszerző és robotoltató tevékenysége, illetve gazdagodási vágya ötlik a szemünkbe. Ami például a nyugatfelvidéki Vág völgyében birtokos Petróczy Istvánt, az ellenzéki mozgalom luteránus irányzatának egyik oszlopát és a későbbi kuruc fővezért illeti, vele kapcsolatban a Trencsén megyei Szoblakov, Sztankóc és Túrna falvak jobbágyainak egyik kamarai instanciájából tudjuk meg, hogy e birtokok korábbi földesuraival, valamint a szomszédos birtokok egykorú földesuraival szemben, akik csupán a „poradka" nevű robot teljesítésére kötelezték alattvalóikat, ő ezenkívül évi 20 forint cenzus fizetését is megkívánta tőlük, úgyhogy a kamarai konfiskáció után a trencséni kamarai prefektus, Sirchich Gáspár indokoltnak is tartotta e terhes többletszolgálat eltörlését, mert — mint írta — a jobbágyok „némelyike annyira kimerült, hogy jóformán kenyere sincsen".12 7 Hasonló, ámbár más módszerekre, ti. zálog- és pénzügyletekre utaló feljegyzés maradt fenn, ugyancsak Sirchich Gáspártól, a Nyitra és Trencsén megyékben birtokos Hidvéghy Mihály ügyvédről, aki Nádasdynak volt jobbkeze a rendi szervezkedésben. Amikor az ügyvédet letartóztatták, Sirchich vizsgálatot tartott Hidvéghy pacolaji birtokán, serről a pozsonyi kamarának 1670. július 24-én a következő jelentést küldte: „hatod napig mulatván Pacolajt, eluntam volt hallgatni a számtalan sok quaerulanst, sok főembert, árvát, özvegyet, maga édesanyját, egy testvér való atyafiait . . , akiknek jószágát (zálogban) erővel bírta, (s) pénzüket nem akarta felvenni ... az atyafiai is, úgy az édesanyja is panaszolkodták, hogy őstől maradt jószágukat hírük nélkül eladván, a pénzt a maga szükségére fordította, s őnekik semmi részt nem adott."128 Ha tekintetünket a nyugati országrészek után Kelet-Magyarországra irányítjuk, úgy az itteni ellenzéki vezéreknél is a fentiekhez hasonló élénk pénzszerző, részben árukereskedő tevékenység ötlik a szemünkbe. Szuhay Mátyás például — akiről Rottal egyszer azt írta, hogy főként szőlőben gazdag, míg más birtoka viszonylag csekély12 9 (ingó és ingatlan vagyonát a kamara összesen 61 970 forintra becsülte a konfiskációkor)13 0 — egyebek között sókeres-128 Uo. 133. tanú, Dobai Gáspár vallomása. 12 ' Litt., fasc. 67, 1678/181. 128 Uo. fasc. 62, 1670/205. 129 Levele Szelepcsényinek, 1670. szept. 29. Wien, Staatsarchiv, Hungarica, Specialia, fasc. 322/D., folio 128—129. 130 Ld. OL. Urbaria et conscriptiones 113/29. (Az említett további vagyonbecslések — Szepesi Pálé és Kende Gáboré — ugyancsak innen valók.)
