Századok – 1975

Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV

AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 525 ponti parancsra és csapaterősítésre, hanem a rendelkezésére álló katonasággal kiindult székvárosából, szétugrasztotta az itt-ott gyülekező felkelőket, s sorra meghódoltatta a horvát városokat. A Habsburg-ellenes akciót a horvátországi társadalom alapjában véve passzívan és visszhangtalanul fogadta: a nemesség és katonaság Zrínyiek által remélt felkelése elmaradt („Országunkról jól emlékeznek meg az udvarban, amiért hűségét megtartotta" — írta erről később, 1670 szeptemberében Erdődy Imrének egyik horvát udvari ágense),66

Zrínyi fegyverbarátai (Colnic, Mallinie, Góttal stb.) szinte ellenállás nélkül hódoltak be Herbersteinnak. A bán fiatal sógora és felkelő társa, Frangepán Ferenc a német hadak elől hanyatthomlok menekült Csáktornyára. De Zrínyi még ekkor sem adta fel a reményt: miután a boszniai pasa kitért segélykérő üzenetei elől, s a kanizsai pasához utasította, a bán április 2-án e szomszéd török erősségbe küldte el embereit, hogy a még mindig remélt török segélyt sürgessék. A kanizsai pasa válasza azonban hideg zuhanyként érhette: a portáról nincs parancsa, nem mehet a segítségére, nem tehet érte semmit. Ez a tagbaszakadt ember most jutott el a lelki összeomlás küszöbére: a lázas tervek és tevékenység hetei után először rémlett fel előtte sorsa balvégzete. — Vagy mégis van remény? — Április 5-én, nagyszombat estéjén megérkezett Forstall Bécsből, hozva magával a császári miniszterek biztató üzenetét: az osztrák ház kegyelme véghetetlen, s ha a bán önként meghódol, bocsánatot nyerhet bűneire, sőt még további előmenetelre is számíthat. Mindezt a bécsi udvar első minisztere, Lobkowitz herceg saját kézzel írt levelével hitelesítette Zrínyi előtt ... 67 Pedig Lipót környezetében ekkor már elhatározott dolog volt, hogy nem alkudoznak tovább, hanem pártütőnek és felségsértőnek tekintik Zrínyit, s úgy is bánnak el vele. A bécsi udvar magyarországi politikájában 1670 márciusának harmadik hetében következett be a döntő fordulat: az eladdig többkevesebb türelmet mutató, halogató magatartást, illetve a felkészületlenségükből adódó habozást ekkor váltotta fel véglegesen a kemény kéz politikája, a nyers megtorlás. Zrínyi Péter akcióját és a magyarországi vármegyék nyugtalanságát — azaz a horvát- és magyarországi zavarok egyidejű jelentkezését — úgy ítélték meg, mint amely a birodalom biztonságát veszélyezteti, s amelynek a megfékezése immár nem tűr halasztást. Ennek megfelelően már a titkos konferencia március 19-i ülése, amelyen Lobkowitz első miniszter, Hocher kancellár, Montecuccoli, a haditanács elnöke, továbbá Schwarzenberg herceg, a birodalmi udvari tanács elnöke és Lamberg gróf főkamarás vettek részt, a legnagyobb erélyre határozta el magát. A Horvátországban levő katonai erők mellé nagyarányú csapaterősítéseket küldtek Spankau tábornok vezetésével, elrendelték Zrínyi és társai elfogatását, a hűtlenné vált bán helyére ideiglenes báni helytartókat neveztek ki, s ugyanakkor — felkészülve az esetleges nagyobb bonyodalmakra — segélykérő leveleket írtak a birodalmi fejedel-66

Peter PraSinsky levele Erdődy Imrének, 1670. szept. 12., Bratislava, Státny Archív, Erdődy-lt. Erdődy Imre missilisei. 6' A fentieket összefüggően ós hitelesen leírja Pauler: i. m. I. 377 — 382. — Ugyancsak ápr. 5-ón kelt Zágrábból a Bécsből hazatért Borkovié Zrínyihez írt levele, amelyben a püspök a bánnal kapcsolatban a következő szavakat idézte Lobkowitztól: „habebitur respectas illius absolute; Cur non venit Viennam; veniat . . . secure venire potest". Ld. Fr. Raóki: Acta coniurationem bani Petri a Zrinio et com. Fr. Frangepani illustrantia, Zágráb. 1873, 146.