Századok – 1975

Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV

AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 523 hónap sem telt belé, s a rendi mozgalom összeomlásával az ifjú fejedelem dicsőségének napjai is leáldoztak. Nála súlyosabb erők arra ítélték, hogy 24 éves korától, legszűkebb családi körébe visszaszorulva, történeti halottként élje le életének hátralevő éveit. Családja újabb történelmi és morális felemelkedését — egy emberöltővel később — már csak fia szenvedései és harcai hozhatták meg. A mozgalom összeomlása A nemesi felkelők természetesen kezdettől fogva tisztában lehettek azzal, hogy vállalkozásuk kimenetele nem a helyszínen tartózkodó császári erőkkel szemben elért könnyű sikereiken múlik, hanem végsőfokon a külső feltételektől, Bécs reagálásától, a birodalom központjából küldött katonai erőktől és persze nem utolsósorban a török porta magatartásától függ. A soraikban lábra kapott lelkes győzelmi hangulat (amelynek oly sok és változatos kifejezését őrizték meg az egykorú források), a felkelés kiterjedésével együttjáró természetes lendületen túl, mindenekelőtt két feltevésen alapult. Ügy tudták és hitték, hogy az uralkodóház katonailag kimerült, s nem lesz képes megfelelő erőt összpontosítani lázadásuk leverésére, másrészt vakon bíztak Zrínyi üzenetében, s egy percig sem kételkedtek a török segítségében. A felkelés vezérkarában Starhemberg bécsi postájának elfogásából s leveleinek elolvasásából szereztek tudomást azokról a nehézségekről, amelyekkel a bécsi udvar új ezredek felállításában s a császári katonaság kiegészítésében szemben találta magát.54

Ezek az értesülések azután, szájról-szájra vándorolva, bejárták a felkelők egész táborát, s ahogy terjedtek, úgy öltöttek egyre túlzóbb formákat. Voltak ugyan, akik — elég reálisan — 15 ezerre becsülték a Magyarország ellen küldhető császári zsoldosok számát, de az ilyenek is azt tartották, hogy ezzel az erővel szemben a felkelők akár 50 ezer „sapkás"-t is ki tudnak állítani.55

A legtöbben azonban abban a hiszemben voltak, hogy a bécsi kormánynak 5 ezer katonája sem akad („5 ezer eb faljon fel, ha őfelségének 5 ezer katonája van" — jelentette ki például az egyik felkelő),56 s ezzel az erővel a magyarok könnyűszerrel elbánhatnak, sőt nem kisebb személy, mint Bocskai István, a felkelés „direktora", s a ranglétrán Rákóczi után második embere, olyan képtelenségeket is terjesztett, hogy a császár, mindössze 2—300 katonát tud ellenük küldeni.57

Az efféle szóbeszédeken, hiedelmeken azután könnyen megteremtek a gyors győzelem olyan illúziói, mint a felkelés kiszemelt hadvezéréé, Barkóczi Istváné, hogy ti. „maholnap Morvaországot és Sziléziát kell megmustrálnunk",5

8

vagy az a hetyke magabiztosság, amely szerint „pünkösd napra Bécsben eszünk ebédet".5

9 De hasonló optikai csalódás — saját politikai vakbizalmuk és tájékozatlanságuk — áldozatai voltak a felkelők a török szándékainak megítélésében is. „Isten engem úgy segéljen, ha mi el nem igazítjuk, eligazítja a budai vezér" 54

NF. 1670. szept. 14. 55

Orosz Pál e vélekedése Hartyáni András Rottalhoz írt 1671. márc. 25-i levelének mellékletében olvasható. Ld. a 31. sz. jegyzetet. M EK. PE. AG. Nro. 234, a 62. tanú, Usz Ferenc vallomása Gombos Imre kijelentéséről. 57

Uo. a 81. tanú, Farkas László vallomása. 58

Uo. a 139. tanú, Harságy Sándor vallomása. 59

Ld. NRA. 1744/57, a 39. tanú, Szalay Balázs vallomását Izsépi Ferenc és Petróczi Pál kijelentéséről. 2 Századok 1975/3—4