Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
520 BENCZÉDI LÁSZLÓ dolguk jobban, mint akkor volna, mikor azok közül akármelyik is uralkodnék rajtuk?"3 ® A megyei nemesség, vagy legalábbis annak öntudatos vezetőrétege tehát a maga arculatára kívánta a mozgalom irányát szabni, s nem óhajtotta a tűzből valamelyik nagybirtokos dinasztia számára a gesztenyét kikaparni. A Zrínyi—Rákóczi-házzal kötött szövetségük is a két fél érdekeinek egyeztetésén és társításán, de nem a két külön érdekkör bármelyikének is a feladásán alapult. Ennélfogva nem meglepő, hogy a szövetség két eleme közötti együttműködés falán a felkelés idején itt is, ott is repedések mutatkoztak, amelyek a dolog jellegéből következőleg elsősorban újra — de korántsem kizárólag — a mindvégig lappangó vallási bizalmatlanság s a felekezeti viszályok formájában törtek a felszínre. A Wesselényi-féle szervezkedés három nagy vallási csoportosulását tekintve, a felkelés előkészítő szakaszához hasonlóan, a fordulat megtörténte után is a kálvinista-katolikus frakció kezében volt a kezdeményezés, míg a luteránus csoport ekkorra már szinte teljesen kiszorult az események irányításából. Ez utóbbi irányzat lelke és fő szervezője,Vitnyédy István 1670. február 13-án váratlanul meghalt. Nádasdy (akinek a felkelés alatti magatartásával a későbbiekben még bővebben foglalkozunk) idegenkedéssel tekintett az általa megvetett Zrínyi Péter akciójára, s az áprilisi felkelés napjaiban várakozóan figyelt pottendorfi otthonából. Thököly Istvánt — aki szintén egyik vezérjelöltje volt az evangélikus pártnak — 1670 elején súlyos bántalom érte Erdély részéről (Apafi ugyanis az erdélyi állam részére foglaltatta le a Thököly által saját gyermekei számára igényelt huszti uradalmat),37 s ő ezért most privát sérelmein gubbasztva, éppen a legkritikusabb hónapokban mutatott közönyt a nemzet sorsa iránt. (Megjegyezzük: Észak-Felvidék e nagyhatalmú ura, őszintén szólva, korábban sem igen mutatta jelét politikai elhivatottságának.) Ami pedig a Sáros megyei Keczer-testvéreket illeti, ők ugyan igen aktív, sőt mondhatjuk, kezdeményező szerepet játszottak a mozgalom előkészítő szakaszában, de a felkelés heteiben sajátos módon nem találkozunk a nevükkel, sőt egy április végi levelében Keczer Menyhárt kifejezetten elítélően nyilatkozott az egész akcióról.38 Vajon hihetünk-e nekik, amikor később, már a felkelés leverése után, a maguk mentésére ezt írták Rottalnak: ,,a rebelliseknek semminémű munkájukban nem részesültünk, sőt Rákóczi Ferenc fejedelem őnagysága akkor vármegyénkben tekergő katonái által háborgattattunk, s tőlünk mindenek titkoltattanak" ?39 Közlésüket mindenesetre megerősíti részben Kende Gábor, részint Vesselényi Pál; az előbbi szerint például a „13 vármegyében levő Luter atyafiak" távoltartották magukat „Zrínyi dolgától", s a Keczertestvérek emiatt „csaknem halált is szenvedének".40 36 Keczer e kijelentését Csuti Benedek idézte Telekihez írt 1668. szept. 16-i levelében. TML. IV. 356. 37 A konfliktus részleteire Id. TML. V. Előszó VII-VIII. és XVII—XVIII. 38 Keczer Menyhárt levele Teleki Mihálynak, 1670. ápr. 25. uo. V. 150—154. (A kiadásban feltüntetett ápr. 16-i keltezés téves.) 39 Keczer András Rottal Jánosnak, 1670. júl. 5., Eperjes. Nádasdy-lt. 19. sz. csomó, Nro. 688, folio 232. — Ugyanilyen értelemben írta későbbi bujdosásából 1670. november 7-ón Keczer Menyhárt is Rottalnak: „soha semmiben sem cooperáltam, sőt azon okért Rákóczi fejedelemtül persequáltattam is". Uo. 18. sz. csomó, Nro. 643, folio 295. 40 Idézet Kende egyik 1670 májusi leveléből, TML. V. 189. — Vesselényi Pál pedig többek között ezt írta Telekinek 1670. máj. 6-án: „Ha Keczer Menyhártot egy szolgája el nem ugratta volna, úgy hallom, elébb adtak volna rajta". Uo. V. 205.
