Századok – 1975

Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV

AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 511 Zsófia védelmére rendelt, egy ellene hozott protestáns érdekű vármegyei végzés végrehajtásának megakadályozására, megtagadta e parancs teljesítését, és a felelősségrevonástól tartva 1670 februárja óta gazdátlanul kóborolt a nyírségi részeken — készen arra, hogy csatlakozzék az első Habsburg-ellenes felszólításra.5

Vicekapitányuk, Veér Mihály — az erdélyi Teleki Mihály sógora —, aki más végvárak küldötteivel együtt a „vitézlő rend" jogos panaszait adta elő az 1670 márciusi besztercebányai rendi gyűlésen, az elsők között állt a felkelők oldalára, hogy aztán éveken át harcoljon a bécsi uralom ellen a kuruc mozgalom soraiban. Farkas Fábián pedig, aki évek óta volt résztvevője a titkos szervezkedésnek, s akit 1670 március elején iktattak be a tokaji vár magyar kapitányságába, új tisztségében a legkritikusabb napokban gáncsolta el Csáky Ferenc parancsainak végrehajtását. Amikor például, mindjárt a felkelés kitörése után, utasítást kapott a zempléniek és a hegyaljai városok Tokaj alá gyülekező hadainak a szétoszlatására, Farkas „csúfolódva" mutatta fel a kassai főkapitány levelét Bocskaiéknak, s velük együtt nem a felkelő seregek szétszórásán, hanem toborzásán és szervezésén munkálkodott® stb. De a keletmagyarországi hadszervezet megbénulásának, sőt széthullásának előmozdítói közé tartozott maga a kassai főkapitány, Csáky Ferenc is. ővele kapcsolatban még olyan szélsőséges vélekedéseket is hangoztattak egyesek a kortársak közül, hogy ,,ha őnagysága serénykedett volna, ezek a dolgok el sem kezdődhettek vohia őfelsége ellen".7

Ezt az ítélkezést ugyan mindenképpen elfogultnak kell tartanunk, mert egy embernek rój ja fel azt, ami végeredményben az egész magyarországi hadszervezet Bécs általi elhanyagolásának volt a következménye (s ami, tegyük hozzá, az udvari rendeletek végrehajtásában Csáky Ferencet is szinte megoldhatatlan feladat elé állította), tény és való az, hogy a kassai főkapitány a maga helyéről és a maga módján csakugyan előmozdította a felkelés kibontakozását. Nem véletlenül tartott Csáky az utóbbi években éppen Nádasdyval közeli barátságot : a főkapitány egy sok szempontból hozzá hasonló, kétfelé kacsintó, ravasz magatartást tanúsított — csakhogy ő nem a mozgalmon belül, hanem annak sorain kívül, s amellett kisebb képességekkel, s kevésbé tragikus véggel is, mint az országbíró. A maguk helyén azonban mindketten jellegzetes alakjai voltak a kor ellentmondásos magyar politikai valóságának. Csáky Ferenc kassai főkapitány 1664 decemberében Wesselényi Ferenc nádor ajánlására és az udvari haditanács akkori elnökével, Gonzaga Hanniballal való rokoni kapcsolatai révén nyerte el magas katonai tisztségét, amit — tekintettel fiatal korára és a hadi dolgokban való teljes járatlanságára — a magyar rendi társadalom szinte osztatlan megrökönyödéssel fogadott.8 Minthogy udvari körökben is sokszor és sokfelől támadták őt (úgyannyira, hogy nem egy-5 „A kállai katonák . . .azt beszélik maguk felől, hogy ők nem mernek bemenni Kállóba, itt széjjel a Nyíren csapongván" — írta róluk 1670. márc. 31-én Farkas Fábián, uo. 6 Ld. EK, PE. AG. Nro. 234, a 141. tanú, Petrovai György vallomását. Farkas Fábián tokaji beiktatását 1670. március 11-én jelentette Kinisi János Csákynak. Csáky-lt. fasc. 265/c. ' Dósi Ferenc recognitionalisa szerint ezt Semsei György jelentette ki Csákyról. EK. Protocollum Seriale (a továbbiakban PS). P. Nro. 165. 8 „Nem hiszi kegyelmed talán, de nem csak gróf Csáki István bele fordult fel ellenem kegyelmed generálissága miatt, de olyanoknak is, kiket nem vélne kegyelmed" — írta ezzel kapcsolatban Wesselényi nádor Csákynak 1665. febr. 3-án. Csáky-lt. fasc. 259/c. folio 366.