Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
62 PERÉ NY I JÓZSEF gul volt megfertőzve [azaz pravoszláv volt], rossz néven vette, hogy az ázsiai magyarokat a latin egyházhoz akarták csatolni, s meg akarták őket tanítani a mi rítusunkra." A pápa önéletrajzában a dolgot így ismétli meg: „Megtudtuk, hogy a Donon túl, ázsiai Scythiában mindmáig ott található egy nép, melyet magyarnak neveznek. Azok ezek [ti. a magyarországiak] rokonainak tartják magukat. Pogány módra isteneket és bálványokat tisztelnek, s barbár módra, szinte állati módon élnek. IV. Jenő pápa [1431 — 1437] megkísérelte őket Isten tiszteletére téríteni Magyarországról küldött szerzetesekkel, hogy Isten szavát prédikálják, s megismertessék őket isten kegyelmével. A közbenfekvő oroszok azonban, akik görög módon áldoznak, megtiltották a földjükön való átkelést, s azt akarták, hogy inkább pogányként, tévelygésben haljanak meg, mintsem hogy az egyház római rítusát vigyék hozzájuk." Űgy gondoljuk, hogy itt teljesen hiteles tudósításról van szó. A katolikus misszió ebben az időben javában folyt Litvániában, ahol a pravoszláv egyház képviselői nem zárkóztak el a Rómával való unió előtt.6 3 Éppen ellenkezőleg volt ez Moszkvában, ahol az uniós törekvéseknek még a magvát is kiirtották. Litvániából a Don forrásvidékéig eljutni nem volt nehéz, a veronai szerzetesnek a határtól legfeljebb száz kilométert kellett megtennie. S ha felfedező útján még továbbment, mindössze a rjazanyi fejedelemségen kellett keresztül mennie, hogy annak délkeleti határán eljusson a mescserekhez. Minthogy a Litvániában működő szerzetesek mind tudtak oroszul, így nem volt nehéz a továbbadott információkat megszerezni. Még a mescserekkel is beszélhettek, hisz nem egy tudott közülük oroszul, minthogy megkeresztelkedve orosz papoktól részesültek hitoktatásban. Semmi kétségünk sem lehet tehát az információ helyességéről. A pápa nem fordított volna pénzt szerzetesek küldésére, ha nem ellenőrizte volna kétszer is a hírt. S nem valószínű, hogy Mátyás király komolyan foglalkozott volna a keleti magyarok áttelepítésével, mint Bonfini közli, ha nem győződött volna meg az ottani magyarok létezéséről.06 Egészen más kérdés az, hogy a magyar irodalom, amely már régen ismeri a fenti adatokat, nem tudott érdemben foglalkozni a kérdéssel, mert, mintaliogy a Juliánusz útjánál mindig kísért a baskiriai őshaza, úgy itt összekötötték a dolgot a Jugria kérdésével, s így persze a veronai szerzetes értesülésének a hitele erősen csökken, mert hisz a Don forrásvidékén hiába keressük Jugriát. Abban az esetben azonban, ha csak magát a Juliánusz jelentést olvassuk, világos, hogy a magyar dominikánus a Volga nyugati partján találta meg a magyarokat. S ugyanez a helyzet a veronai szerzetes értesüléseivel. II. Pius szövege olyan világos és annyira érthető magában, hogy magyarázat sem kell hozzá. Persze csak akkor, ha tudjuk, hogy léteznek a mescserek és tudjuk azt is, hogy hol laktak. A pápa „tudományos" fejtegetései, melyek klasszikus és középkori auktorokat kevernek, csak bonyolítják a dolgot. Az persze teljesen véletlen, hogy a fenti értesülések alig néhány évtizeddel előbb keltek, mint az orosz forrás, amely véleményem szerint az egész kérdésben a döntő adatot szolgáltatja. A Moszkva és Rjazány között kötött 1483. június 9-i szerződésre gondolok, amely a Mescsera lakóit böszörménynek [mohamedán tatárnak], mordvinnak és macsarnak mondja. A mescser népnév és területi elnevezés nyelvészeti szempontból lehet vitás, de a macscir nem. 65 G. R. Jurgela: History of tho Lithvanian nation. New York, 1948. 169. s kk. 60 Bonfini szerint Mátyás király a híreket szarmata, azaz orosz és lengyel kereskedőktől szerezte, tehát a pápát ellenőrizte.
