Századok – 1975

Történeti irodalom - H. Haraszti Éva: Szerződésszegők (Ism. Arady Lajos) 447/II

TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 feltételezett politikai „eretneksége" miatt. ,, így Fessier volt az egyetlen, akinél a felvilágosult történetírás, a romantika történeti érzelmei és az idealista történetfilozófia egy harmónikus összképben egyesültek."36

Hogy ez az összkép valóban harmónikus-e, vagy inkább nagyon is ellentmondásos, hogy miért érvényesülhettek mind az említett felvilágosult tendenciák, mind a romantikus és vallásos történetbölcselet tézisei, e kérdések korántsem elhanyagolhatók, épp a Fessler-probléma leglényegesebb kérdései. Sajnálatosnak tartjuk, hogy Fessier életrajzának, levelezésének, munkásságának ós a rá vonatkozó szakirodalom olyan beható ismerete birtokában, mellyel Barton rendelkezik, alapvető kérdésekre nem kapunk választ; a szerző elhanyagolja az író érett korszaka alkotásainak elemzését, s ahol kísérletet tesz Fessier nézeteinek megragadására, ott is nem annyira a Fesslermüvekből indul ki, mint inkább Fessier szubjektív visszaemlékezéseit veszi alapul. Mivel nem tulajdonít kellő jelentőséget Fessier történetírásának, teljességgel hiányzik annak bemutatása, hogy Fessier melyik historiográfiai iskolát követte, hogy hol áll a magyar történetírók sorában. Nem foglalkozik a XIX. század magyar történetírására gyakorolt hatásával sem. Válaszra vár még Fessier — kora történeti tudatához viszonyított — történetszemlélete jellegének kérdése. Történetibb megközelítést igényel nézetünk szerint a Fessier felvilágosult és romantikus felfogása közti határvonal meghúzása is. Barton könyvére mégis fontosnak érezzük felhívni a figyelmet. A szerző falkószültsége, a különböző országokban fellelhető források jó áttekintése a gazdag anyagot feldolgozó könyv vitathatatlan érdeme. Ha nem is válaszolja meg az általa áttekintett életmű sok problémáját, mégis megtöri a Fessier körüli hallgatás jegét. Amikor Barton könyvét a kutatók figyelmébe ajánljuk, abban reménykedünk, hogy a Fessier kapcsán felmerülő kérdések a XVIII—XIX. század fordulója számos általános problémájának megoldásához s ösztönzést nyújtanak. Ábvayné Rényi Zsuzsa H. HARASZTI ÉVA: SZERZŐDÉSSZEGŐK Az angol —német flottaegyezmény, 1936 június (Értekezések a történeti tudományok köréből, 61. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1972, 192 1.) Az „appeasement", a Németország megbókéltetésére irányuló törekvés, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódott Neville Chamberlain ós Lord Halifax nevével, ma is a két háború közötti brit külpolitika egyik legtöbbet emlegetett és vitatott irányzata, de jellemző módon inkább külföldön elemzik és értékelik ezt az elhibázott politikát, mint a szigetországban. Ennek oka lehet az, hogy az angolok számára még ma is kellemetlen ez a téma, de sokkal inkább magyarázható azzal, hogy az e politika kiteljesedését jelentő müncheni egyezmény, s az azt követő második világháború sokkal súlyosabban érintette a kontinenst, mint Nagy-Britanniát. Az a körülmény, hogy a Közép-Kelet-Európa iránt következetesen érdektelenséget tanúsító angol vezető körök a „békéltetés" időszakában „leírták" ezt a térséget, kiszolgáltatva ezzel a diktátorok kénye-kedvének, teszi érthetővé és indokolttá azt, hogy egy tenger- és flotta-nélküli, „land-locked" ország történésze többéves kutatómunka eredményeként könyvet írjon az 1936-ös angol—német flottaegyezményről, amely egyértelműen az „appeasement" látványos nyitányának tekinthető. A szerény alcím és műfaj-megjelölés (eset-tanulmány, case-study) mögött valójában 1936 tavasza-nyara európai politikájának, a tengeri fegyverkezésnek és az angol megbékéltető politika felülkerekedésének ragyogó elemzése rejtőzik. Ez a kis könyv, az 1969-ben megjelent „Békéltetők"-kel1 együtt e politika gyökereinek és gyakorlati megvalósulásának egyik legteljesebb összefoglalását adja nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi történeti irodalomban is. A szerző teljes sikerrel valósította meg kitűzött célját: minden elérhető forrás2

felhasználásával olyan mélyre hatolni az okok, szándékok és események szövevényébe, amennyire az lehetséges, és egyetlen — s hozzátehetjük: biztos érzékkel, helyesen kiválasztott-történelmi aktus teljes bemutatásával és elemzésével ráirányítani a figyelmet a korszak fő problémájára, a német revizionizmus és az angol békéltetés veszélyeire. Barton : i. m. 477.