Századok – 1975
Történeti irodalom - Barton; Peter: Ignatius Aurelius Fessler. Barockkatholizismus. Erweckungsbewegung (Ism. Árvayné Rényi Zsuzsa) Romantik. 443/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 445 kialakított képhez, mert csak az addigiakat foglalta össze: Koszóhoz hasonlóan a romantikus történetbölcseletet mutatja be és az addig megjelent tanulmányokra hivatkozva a Fessler-átvételt követi nyomon Kisfaludy, Katona, Vörösmarty, Szigligeti műveiben. Megemlítendő még Sulica Szilárd munkája, aki kiadta Fessier és Kovachich levelezését.19 Ez a kiadvány máig is nagy jelentőségű, hiszen a Fessler-iratok nagy része свак Magyarországon kívül lelhető fel. A levelezésből képet nyerünk a két történetíró munkakapcsolatáról, s a külföldön élő Fessier által kért és felhasznált forrásokról. Sulica a Fessier által kért könyvek jegyzékét is közzétette. A levelezés igen fontos adalékokkal szolgál Fessier történetírói portréjának megismeréséhez: egy 1809-es levelében kifejti elhatározását, hogy nem a királyok, hanem az eddig háttérben állt egész „nemzet" történetét fogja megírni; ugyanitt határolja el magát Katona és Pray történetírásától is.20 Egy másik, szintén 1809-es levelében Fessier már elküldi Kovachichnak a Geschichte mind a tíz kötetének részletes tartalomjegyzékét. Sulica magyarázó jegyzetei Kovachich munkásságát kommentálják s a külföldön élő „kolléga" támogatásának érdemeit emelik ki. Az 1945 előtt írt historiográfiai összefoglalások röviden, bár néha igen találóan21 ítélik meg Fessier munkásságát. 1945 óta először 1963-ban Fenyő István érdekes cikkében22 olvashattunk Fesslerről, mely az író oroszországi kapcsolatairól közöl adalékokat. 1969-ben Lengyel Dénes és Nagy Miklós szerkesztésében jelent meg Jókai addig kiadatlan írása „A magyar nemzet története regényes rajzokban".2 3 A szerkesztők alapos jegyzetei felérnek egy hatásvizsgálati tanulmánnyal, a pontos szövegösszevetések bebizonyítják, hogy a kötetben közölt több írásban fordul elő szószerinti átvétel, s maga Jókai is több alkalommal hivatkozott Fesslerre. Mint a fenti rövid áttekintésből láthatjuk, a magyar historiográfiai irodalom nem méltányolta eléggé Fesslert, s a történetíró életművének marxista feldolgozása még várat magára. Az új Fessler-monográfia 1969-ben, az osztrák Peter Barton munkájaként látott napvilágot. Barton könyve igen nagy jelentőségű: Fessier életrajzának és irodalmi műveinek szintézise. A szerző óriási forrásanyagot térképezett fel és hosszú évek kutatásának anyagát összegzi ebben a monumentális életrajzban. Ezt a nagy horderejű feldolgozást mégsem tarthatjuk a Fessler-probléma végleges lezárásának. Barton teológiai doktorátusa témájának választotta a Fessler-kórdést.24 Ez határozza meg érdeklődési területét és alapja szemléletének s innen erednek a mi ellenvetéseink is. A szerzőt Fessier sokoldalú alkotói egyéniségéből elsősorban felekezeti hovatartozása, egyházi szolgálata és műveinek vallásbölcseleti tartalma érdekli, s mindezt valóban igen alaposan dokumentálja és érdekesen interpretálja, az életpálya és az életmű más vonatkozásai azonban így tagadhatatlanul háttérbe szorulnak. Jelen monográfiájában2 5 Barton sem kerülte el azokat az életrajzírói veszélyeket, melyeket Fessier kiemelkedően érdekes életpályája rejt magában. A könyv első része historiográfiai tájékoztatást nyújt. Ennek első alpontjában a „Zwischen Barokkatholizismus und Josephinismus" című részben egyáltalán nem Fessier útját követhetjük nyomon a barokkatolicizmustól a jozefinizmusig, hanem az ezekkel az irányzatokkal foglalkozó szakirodalomból mutatja be a szerző azon kutatók nézeteit, akikkel egyetért. A barokkatolicizmus kérdésében Barton a katolikus osztrák történészek véleményét osztja, elsősorban Wolfgang Philipp-re hivatkozik, aki a XVIII. századot csak mint a barokk folytatását szemléli. Egyetértően idézi Ferdinand Maas és követője, Herbert Rieser nézeteit, akik a jozefinizmust az államegyházi törekvésekkel azonosítják. Átveszi továbbá Edward Winter Frühaufklärung fogalmát és a jozefinizmus leszűkítését az osztrák reformkatolicizmusra. Ezzel szemben az osztrák, a német és magyar szakirodalom azon képviselőinek nézeteit, melyek a fentebb említett történészek véleményét elutasítják, Barton bírálja, vagy negligálja. Csak W. Markovval tesz kivételt, itt azonban csak névleg fogadja el Markov meg" Sulica Szilárd: Fessier levelezése Kovachich-esal. Pécs. 1943. Műhely knyt. 20 Uo. 5. „Nein, die Geschichte der Ungarischen Nation welche bey den Genannten völlig im Hintergrunde steht, will ich liefern und die Könige, als solche, in dem Hintergründe stehen lassen." 21 Flegler Fessler-képe a legsikerültebb. FUgler Sándor: A magyar történetírás történelme. Bp. 1877. Foglalkozik még Fesslerrel Hóman, Marczali és Lékai. — Hóman Bálint: Tudományos történetírásunk megalapozása a 18. században. Bp. 1920. Bóman Bálint: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon (Bp. 1925). Marczali H.: Az újabbkori magyar történetírás (Beöthy — Badics: Képes magyar irodalomtörténetben. Bp. 1906). Lékai Lajos: A magyar történetírás 1790-1830 (Bp. 1942). 22 Fenyő István: Fessier Oroszországban. Irodalomtörténeti Közlemények, 1963. 23 Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. I —II. Bp. 1969. " Peter Barton: I. A. Fessier; Ev. Theol. Habil. Sehr. Wien 1964. 25 üő.: I. A. Fessier, Barockkatholizismus, Romantik, Erweckungsbewegung. Böhlau Verlag. Wien—Köln — Graz. 1969. 635. 10*
