Századok – 1975

Történeti irodalom - Isztoriografija isztorii SzSzSzR sz drevnejsih vremen do Velikoj Oktjabr’szkoj Szocialiszticseszkoj REvoljucii (Ism. Kurunczi Jenő 434/II

434 TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 ellenfélnek nincs reális lehetősége a kompromisszumra, ha pedig a számottevőnél erősebb, akkor felesleges a kompromisszum. Azért tesszük mindezt viszonylag részletesebben szóvá, mert úgy véljük, hogy még mindig hiányzik az adott politikai aréna összes meghatározó tényezőjének a párt politikája szempontjából való számbavétele. Például a párt politikájának megrajzolásához elsőrangú forrást jelentenek a pártgyűlések. De, hogy ezeket a pártgyűléseket mindig úgy volt kénytelen a párt megrendezni, hogy azokon a rendőrség jelen volt, éberen figyelt — vajon megfelelő súllyal figyelembe vétetik-e Î Talán nem módosította ez a párt taktikáját? Minden bizonnyal igen. Varga Lajos egyhelyütt paradox helyzetnek nevezi azt a körülményt, „hogy a kongresszusokon állandó bírálatban részesült a pártvezetőség, de újjáválasztására mindig sor került" (125. 1.). Akkor lenne ez paradox helyzet, ha a kongresszusi küldöttek túlnyomó többsége és nem csupán kisebbsége alkotta volna a bírálók táborát. De a kongreszszusok — véleményünk szerint — reálisan mérlegre tették a pártvezetőség tevékenységét hibáival és erényeivel együtt, és ennek alapján választották meg az új (és az előzővel általában lényegében azonos) vezető testületet. Talán abban az esetben, ha történetírásunk — amellett, hogy vizsgálja: a párt irányítását kézben tartó munkáspolitikusok mennyiben, hol és mikor követtek el hibát, okoztak kárt a mozgalomnak, stb. — arra is kellő figyelmet fordítana, hogy e vezető grémium munkája mennyiben járult hozzá a magyarországi munkásmozgalom országos erővé válásához, akkor az ilyen vélt paradoxonok maguktól megszűnnének. Varga Lajos ismerteti a parasztság politikai arculatáról a párton belül uralkodóvá vált felfogást, és ennek kapcsán helyesen állapítja meg, „hogy a párt vezetői nem értékelték megfelelően a parasztságban végbemenő politikai differenciálódási folyamatot . . ." De a mondat befejezése („annak ellenére, hogy Áchim András a szociáldemokrata párt 1909-es februári békéscsabai gyűlésén a szociáldemokrata párt és a parasztság összefogására felhívta a figyelmüket") módszertanilag felettébb kifogásolható. Mert Áchim felhívásának (akár a két párt kölcsönös bizalmatlankodással és vádaskodásokkal terhes viszonyából fakadóan) korántsem volt akkora súlya, mint amit a fenti fogalmazás sugall. Ennek a felhívásnak a hatása elenyésző lehetett az MSzDP elzárkózását okozó elméleti kötöttségekhez képest (146. 1.). Összehasonlító ismertetésünket összegezve talán az előadottakból kitetszően is megállapítható, hogy párttörténeti irodalmunk e három kötet közrebocsátásával (hibáik ós fogyatékosságaik ellenére is) érdemlegesen gyarapodott. Pritz Pál ISZTORIOGRAFIJA ISZTORII SzSzSzR SZ DREVNEJSIH VREMEN DO VELIKOJ OKTJABR'SZKOJ SZOCIALISZTIC SE SZ KOJ REVOLJUCII (Moszkva, Izd. Vüszsaja skola. 1971. 460 1.) A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETÉNEK HISTORIOGRÁFIÁJA A KEZDETEKTŐL A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOMIG A szovjet egyetemek és a pedagógiai főiskolák történeti fakultásainak hallgatói számára készült munka átfogó jellege, az egyes irányzatok sokoldalú marxista kritikája, a fejezetek végén adott irodalomjegyzék túlmutatnak a tankönyv jellegen; a szovjet történetírás kutatóinak is hasznos kézikönyvet nyújtanak a szerzők. A könyv két szakaszra — a feudalizmus és a kapitalizmus historiográfiája — bontja a téma tárgyalását. A feudalizmus korának történetírásáról az első rész a XVIII. század első feléig tárgyalja az orosz historiográfia fejlődését. A szerzők nagy érdeme, hogy világos képet kapunk az óvkönyvírás fejlődéséről. Részletesen elemzik a népi művelődés fő jellegzetességeit és a központosított orosz állam kialakulásakor a történeti művek problematikájában és formájában jelentkező változásokat. Az új történeti feltételekből következtek a történeti gondolkodás új feladatai, amelyek új eszméket hoztak létre. A könyv szerzőinek nagy érdeme, hogy bemutatják az egyes művek sorsának alakulását — elfeledésót, vagy újbóli átdolgozását — és hatását a későbbi historiográfiára. A szerzők korban mindig végigkövetik Oroszország népeinek történetírását. Az egyes fejezetek végén összefoglalják az adott szakasz historiográfiájának leglényegesebb jellemzőit, így világos fejlődésvonalat tárnak az olvasó elé. Az egyes szakaszok elemzésekor hangsúlyozzák, hogy a gazdaságitársadalmi változások tükröződnek az ideológia területén. A feudalizmus korának historiográfiája elemzésekor a második részben a történeti ismeretek tudománnyá válásával foglalkoznak a könyv írói. Világos képet kapunk az orosz