Századok – 1975

Történeti irodalom - Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma (Ism. Fügedi Erik) 421/II

422 TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 a Kőszegiek északi, Pozsony felé irányuló előretörését, ettől kezdve a két oligarcha család között a Duna volt a határ, Máté szabad kezet kapott az ország észak-nyugati részén. Kristó a tartományúri hatalom kiépítésében négy korszakot különböztet meg: 1. Északnyugat Magyarország megszerzését, 2. Nógrád és Trencsén megye elfoglalását, 3. a zólyomi erdőispánság elfoglalását, és végül 4. északkelet Magyarország meghódításának kísérletét. Az első korszakban Máté Tapolcsány mellé Temetvény, Trencsén, Bajmóc, Ugróc, Gimes és Cseklész várát szerzi meg tartozékaival együtt. 1302-ben Vencel király legalizálja szerzeményeit. Részletes és korrekt adatsorok alapján győződhet meg az olvasó arról, hogy a királyi birtokok adománykénti megszerzése ós elfoglalása mellett Máté erőszakkal sajátította ki az egyházi földeket, lassan törte meg és űzte el a magánbirtokosokat, akikből vagy Máté szerviense vagy földönfutó lett. Az első korszak eredményeként birtokai Pozsony, Nyitra és Trencsén megyékben összpontosultak ugyan, de befolyása hót megyére terjed ki. A megnyerés és erőszak alkalmazásával sikerül később Bars és Hont megyén át Nógrádig előrehatolnia, majd a zólyomi ispánság egyrészét birtokába vennie. Amikor 1311-ben az Amadéfiak szorult helyzetbe kerültek, Máté valószínűleg rájuk is kiterjesztette famíliájának szervezetét, Abaúj, Szepes és Sáros megyét is hatalmába kerítette, így összesen 14 megyén uralkodott. A rozgonyi csata megállította terjeszkedését, de tartományát 1312 után is meg tudta tartani, egészen 1321 tavaszán bekövetkezett haláláig — , ha Komáromot el is vesztette 1316-ban. A tartományúri hatalom funkcionálásának területén Kristó négy pontot vizsgál meg: 1. a familiarités intézményét, 2. Máté gazdaságpolitikáját, 3. a jobbágysággal szembeni magatartását, 4. a közigazgatást ós igazságszolgáltatást. Máté szerviensei két csoportból kerültek ki: bárókból és köznemesekből. Forrásaink természete szerint a bárókról többet tudunk, s így mód nyílt arra, hogy politikai magatartásukon kívül birtoktörténetüket is részletes vizsgálatnak vesse alá a szerző. Ügy látja, hogy Máté „hűbéri piramisa" háromszög helyett tulajdonképpen sarkán álló rombusz, mert a bárók közül kikerülő szervienseknek is van famíliájuk. Az összegyűtjhető adatok felsorolása után veti fel Kristó a kérdést: mi döntötte el azt, hogy a birtokosból familiáris lesz-e vagy ellenség, s arra az eredményre jut, hogy a „defenzívába szorult nagybirtokosok" voltak Máté ellenségei (128), amiből az is következik, hogy a trencséni nagyúr javarészt a köznemesek közül toborozta szervienseit. A família Magyarországon későn fejlődött ki, aminek a magánbirtok késői megerősödése, a királyi família felbomlása volt a legfőbb tényezője, mellékesen a szerviensek száma a magánbirtokosok társadalmi rangjának is bizonyossága volt. A szerviensek gazdasági, jogi ós katonai helyzetének részletes elemzése juttatja el ahhoz a megállapításhoz, hogy a magyarországi és nyugati hűbéresség azonos, az eltérő vonásokat (jogi szabályozás hiánya, a hűbéri lánc csökevényes volta és az a tény, hogy felülről lefelé haladó folyamattal van dolgunk) a nagybirtok „viharos gyorsaságú" fejlődése indokolja. Gazdasági téren a „birtok koncentráció" mutat a tartományúri hatalom irányába. Máté sem a városok sem a bányászat jelentőségét nem ismerte fel, tartományának belső viszonyai nem segítették elő az árutermelés fejlődését, sem a pénzgazdálkodás kibontakozását, aminek az sem mond ellent, hogy nagy pénzösszegekkel rendelkezett, amit hadseregének és famíliájának fenntartására illetve birtokszerzésre fordított. Molnár Erik megállapításaival ellentétben ós Székely Györggyel összhangban Máté Kristó megállapítása szerint nem enyhítette a jobbágyok helyzetét, telepítéseinek kérdése pedig a rendelkezésre álló forrásanyag alapján nem oldható meg megnyugtatóan. Közigazgatás és igazságszolgáltatás terén a nádori cím használata a királyi jogok gyakorlására szóló jogigényt jelzi, ezzel összhangban Máté konzerválni igyekezett a királyi megye szervezetét és Trencsénben vámszervezetet alakított ki. Bármelyik területet is vesszük szemügyre, Máté tartománya „nem jutott el a konszolidáció állapotába", a tartomány létrejöttéhez „a magánnagybirtok törvényszerű megerősödése" vezetett. De miután a tartományúri hatalom gazdasági alapja ingatag (még a természeti gazdálkodás), társadalmi erők érdeke pedig a Mátéval való leszámolás volt, ezért nemcsak Máté hatalma tünt el halála után, de ilyen jelenség később sem merült fel Magyarországon a virágzó feudalizmus korában. Nagyon rövidre kellett fognunk a könyv tartalmi ismertetését, amit annál inkább sajnálunk, mert így értékének egy része nem kap megfelelő móltatást. Minden helyszűke ellenére hangsúlyozni szeretnénk, hogy a szerző nagyfokú mesterségbeli tudásról tesz tanúbizonyságot. Jegyzetelése részletes és pontos, nemcsak a kiadott, hanem a kiadatlan forrásanyagot is tekintetbe veszi. A legszebb ilyen rész talán az a hosszú jegyzet, amelyben a rozgonyi csatát később értékelő királyi okleveleket veszi számba (104). Sietve tegyük