Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
42 PERÉNYI JÓZSEF folyóján, a Moksán utazott orosz területre, ez a földrajzi körülmény pedig minden más interpretációt kizár. A következő kérdés most az, hogy mi történt a Magna Hungária lakóival a tatárjárás után. Analógiás alapon feltételezhető, hogy nem semmisültek meg, mint sokan gondolják. Az a Juliánusztól származó, menekülő magyaroktól hallott hír, hogy a tatárok elpusztították őket, külön magyarázat nélkül teljesen érthetetlen lenne, hisz a többi Volga-menti népek: bolgárok, csuvasok, burtaszok és mordvinok is helyükön maradtak. Más szavakkal: egy Volgajobbparti nép sem tűnt el a tatárok miatt. Joggal feltételezhetük tehát, hogy a volgai magyarok, ha megtizedelve is, de helyükön maradtak a tatár uralom idején, akárcsak szomszédaik. Igen jó volna azonban találni néhány forrást is, amelyek alapján bizonyítani lehetne a kontinuitást az 1238—1550 közti három századra. S ha keresünk, megtaláljuk őket, mégpedig a keleti, perzsa, és arab íróknál. Sajnos, e források száma nem nagy, de reményünk van még arra, hogy számuk szaporodni fog, mert e munkák nagy része ma még kéziratban, könyvtárak mélyén porosodik. Az Aranyhordáról viszonylag jó ismeretekkel rendelkező Rasid-ad-Din perzsa történetíró és államférfi a XIV. sz. elején az Aranyhorda Toktaj vagy Tokta nevű kánjáról (1291—1312) írva megjegyzi: Dzsucsi, Dzsingisz kán fia apjától 4000 mongolt kapott hódításaihoz, s „manapság Toktaj és Bajan seregének nagy része ennek a 4000 embernek az utódaiból áll és azokból, akik az utóbbi időkben az oroszok, cserkeszek, к mi ok és madzsarok közül csatlakoztak hozzájuk . . ."39 А XIV. sz. fordulóján tehát az Aranyhorda seregében madzsarok is szolgálnak. Itt magyarországi magyarokat feltételezni merő képtelenség, csakis a volgai magyarokról lehet szó. Ezeket pedig a keleti forrásokban madzsarok nak hívták 40 Nagyjából ugyanebben az időben ír Omári, az egyiptomi szultán titkára az Aranyhorda ügyeiről. Értesüléseit az ott járt arab kereskedőktől kapta. Részletesen leírja életmódjukat, s említi, hogy seregükben cserkeszek, oroszok és jászok is szolgálnak. „Bár [a tatárok] legyőzték az említett cserkeszeket, oroszokat, madzsarokat és jászokat, mégis e népek elrabolják gyerekeiket, és eladják őket a kereskedőknek".41 Ebben az értesülésben aligha kételkedhetünk, mert az egyiptomi kereskedők e korban nagy üzleteket bonyolítottak le az Aranyhorda területén, s ezrével vásárolták hadseregük, a mamlukok (rabszolgák) kiegészítésére a kipcsak, azaz tatár gyermekeket, mint azt oly jól tudjuk Egyiptom történetéből. A kun nyelv legértékesebb emlékei éppen Egyiptomból kerültek elő. E tudósítás szerint az Aranyhordában éltek madzsarok is, akik részben a hadseregben szolgáltak, részben pedig elrabolták a hadsereg zömét alkotó kipcsak (tatár) gyermekeket. A madzsarok és a tatárok közti viszony tehát pontosan olyan volt, mint e korban az orosz—tatár viszony. Az orosz évkönyvek szerint az adószedés miatt orosz területekre behatoló 39 Рашид-ад Дин: Сборник летописей. Moszkva, 1952, I. k. 2. r. 275. 40 Azok a kísérletek, amelyek Rasid-ad Din és a többi keleti szerző madzsar adatait a Kaukázustól északra fekvő Madzsar város lakóival akarják azonosítani, nézetünk szerint alaptalanok, mert a források és a régészeti maradványok 200—300 házas városról beszélnek, úgyhogy ennek néhány százas katonai kontingensét aligha említették volna meg forrásaink. 41 В. П. Тизенгаузен: Сборник материалов, относящихся к истории Золотой Орды. II. k. Moszkva—Leningrád, 1941, 234.
