Századok – 1975
Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin ifjúsága és felkészülése éveiről 386/II
SZABÓ ERVIN IFJÚSÁGÁRÓL 393 — ha az adott körülmények nem is mindig tették ezt számára lehetővé — egyszerre tudott az elmélet és gyakorlat, a tárgyilagos racionalizmus és az intuitív felismerés, a szubjektive átélt nagy érzelmek és képzelőerő, az akarat és cselekvés embere lenni. Egyénileg és bizonyos értelemben történelmileg sem véletlen, hogy az egyetemista Szabó Ervin először korának legnagyobb hatású pesszimista polgári és radikális gondolkodójának a hatása alá került. Az eddig kevéssé ismert és emlegetett Nietzsche-hatást néhány méltatója talán el is túlozta. Jászi Oszkár és nyomában Gsécsy Imre Szabó Ervin „titkos Nietzsehe-rajongása" mögött a két gondolkodó „mély benső rokonságát" látta. Jászi szerint Szabó Ervin számára Nietzsche gőgös Übermensch-morálja egyik fő esztétikai hevítő szerül szolgált a realitásoknak kicsinyes szomorú ós fájó adottságaival szemben, de elsősorban egyetemi éveire korlátozódott a német filozófus nagy átalakító hatása." Csécsy viszont — véleményünk szerint vitathatóan — Szabó Ervin egész életpályájára értelmezte és vonatkoztatta a Nietzsche-élmónyt, amelynek „titkos rajongás"-jellegét egyébként egy ténybeli tévedésre alapozta. Csécsy ugyanis — nem ismervén a fentebb idézett szabóervini vallomást — azt hitte, hogy Szabó Ervin maga egyetlen írásában sem árulta el, s csak Jászi Szabó Ervin életrajza őrizte meg az utókor számára, hogy lelkes olvasója volt Nietzsehének. Az ekletikusan gondolkodó polgári radikális Csécsy ebből az alapállásból kiindulva hangsúlyozta, hogy aki Szabó Ervinben csak a marxistát látja, bizonyára meglepődik, sőt értelmetlennek találja, hogy „egy igazi és hű szocialista...rokonléleknek érzi magát a szocializmus egyik legkíméletlenebb ellenségével, az exkluzív és erőszakos »Herrenmorab prófétájával! De ha mélyebbre nézünk Szabó Ervin sokrétű lelkébe, nincs ebben semmi érthetetlenség vagy ellentmondás. Társadalomszemlóletének alapja a történelmi materializmus volt, de tágabb értelemben vett világnézetében az erkölcsi idealizmus vezérelte... ő maga is...csskugyan arisztokratikus lélek volt. Ez a szegény zsidó kispolgári családból származó szocialista forradalmár valójában lelki nagyúr volt, mint Ady...Titkos Nietzsche-rajongásán sem lehet megütközni. Benne ő természetesen nem a korlátlan hatalomvágy apostolát látta — aminthogy Nietzsche valóban nemcsak , az volt —, hanem az emberfaj tökéletesedósének prófétáját... Végső eszménye neki is, mint Nietzsehének a magasabbrendű ember volt, az Übermensch. De nem mint egy-egy csodapóldány, hanem úgy, hogy mindenki azzá váljék."26 Csécsy tetszetős magyarázata elsősorban azért vitatható, mert a Nietzsche-élmény még a marxizmussal való megismerkedése előtt érte Szabó Ervint, aki a történelmi materializmus elsajátításával szükségképpen meghaladta a retrográd nietzschei filozófiát és elvetette annak világnézeti tartalmát. Az ifjú Szabó Ervin szellemi tájékozódásának ezzel az irányával röviden foglalkozott a Népszava 1943-as Szabó Ervin emlékcikk-sorozatának egyik — sz. s névjelű — szerzője is. A Jászi-féle életrajzra és „személyes benyomásainak felidézésére" támaszkodva, ez a szerző nem tartotta véletlennek, hogy az ekkor még polgári szellemi örökségből táplálkozó ifjú Schopenhauert, Nietzschét és Tolsztojt választotta első ideáljaiul. Hiszen a polgári világrendnek ez a három nagy szelleme komor megérzéseiben és pesszimista alaptónusú meglátásaiban „napjaink világrendi válságának előhírnökéül tekinthető" és a kapitalista üzletiesség posványaiból igyekezett átmenteni az egyéniség és a formákat elvető mély humánum jogait. Szerinte Szabó Ervin különösen későbbi életszakaszában nem volt mentes a „pesszimista alapszínektől. Magával viszi egész életén át az ifjúkor schopenhaueri, nietzschei és tolsztoji emlékeit, s későbbi korszakainak fejlődésében és összeütközéseiben ennek a karakterológiai beállítottságnak (kiemelés tőlem — S. P.) jelentős szerep jut."27 25 Jászi 0.: Szabó E. és óletmunkája. 14. M Mucsi Ferenc: Csécsy Imre emlékirataiból. Századok, 1968. 1079. 27 sz. s. (Szerdahelyi Sándor J: Szabó Ervin az ember, a gondolkodó. Népszava , 1943. X. 3.
